Boldogságóra Program

A mai foglalkozás középpontjában az emberi kapcsolatok minősége és a közösségen belüli elfogadás állt. Ennek hangsúlya különösen indokolt ebben az életkorban, amikor egyre gyakoribbá válnak a verbális és fizikai bántások, illetve a „piszkálódás” álcája mögé bújt bántó megjegyzések. A József Attila és Arisztotelész idézetekre épülő bevezető beszélgetés meglepően mély érzelmi bevonódást váltott ki a tanulókból, őszintén fogalmazták meg, mit jelent számukra egy megtartó, elfogadó közösség, és milyen negatív hatásai vannak a bántó viselkedésformáknak. Már ekkor érződött, hogy képesek reálisan reflektálni saját és társaik viselkedésére. A „Nagyra becsüllek azért, mert…” páros feladat különösen emelkedett hangulatot teremtett. A gyerekek szokatlan nyitottsággal, egymás szemébe nézve fogalmaztak meg megerősítő, bátorító mondatokat, ami érezhetően erősítette az empátiát, az érzelmi tudatosságot és a társas kapcsolatok iránti felelősségérzetet. A „hasonlóságkör” játékban rácsodálkoztak, mennyi közös dolog kapcsolja össze őket, többek között olyan egyszerű, mégis személyes kijelentések mentén, mint: „Szeretek a természetben sétálni” vagy „Szeretek hason fekve aludni.” Ez a gyakorlat oldotta a feszültséget, és erősítette a közösségi élményt. A barátság-szobrok megalkotása látványos kreativitást hozott felszínre. A lányok és fiúk először külön-külön formálták meg a barátság számukra legfontosabb értékeit testük segítségével, majd közösen is készítettek egy összetett osztályszobrot. Érdekes volt megfigyelni, hogyan jelennek meg a nemi különbségekből fakadó eltérő hangsúlyok a mozdulatlan kompozíciókban. A barátságvers írása tovább mélyítette az értékalapú gondolkodást, miközben fejlesztette a tanulók kreatív nyelvi önkifejezését. A zárókörben megfogalmazott személyes vállalások „kevesebbet piszkálok”, „védem a másikat”, „több bizalmat adok” azt mutatták, hogy a tanulók megértették, a közösség hangulata és biztonsága jelentős részben az ő viselkedésükön múlik. A foglalkozás érezhetően erősítette a csoport szociális érzékenységét, együttműködését és empátiáját, és hozzájárult a biztonságosabb, elfogadóbb osztályközösség kialakulásához. Pedagógusként megerősítést kaptam abban, hogy a tanulók fogékonyak a pozitív változásra, és hogy az ilyen típusú közösségfejlesztő alkalmak kulcsszerepet játszanak a bántalmazásmentes, bizalomra épülő iskolai környezet megteremtésében.

Képek