Jócselekedők

oklevél_jótettek-bajnoka.jpg

December a várakozás, a szeretet, az öröm hónapja. Általában. Az idei év kicsit más, most különösen fontos, hogy jót cselekedjünk és érezzük, számíthatunk egymásra.
Gondolatébresztőnek a karácsonyi ünnepkört használtuk: az adventi koszorú gyertyáival és egy Audrey Hepburn-idézettel indítottuk el a beszélgetést. Ki hogyan készül testben és lélekben az ünnepekre, kinek mit jelent az ünnep fogalma, a család jelentősége, az összetartozás érzése, mitől érezzük azt, hogy adni jó.
Adni nem csak tárgyakat adhatunk szeretteinknek, hanem jó szót, figyelmességet, törődést, segítséget és szabadon értelmezve bármit, amivel örömet okozhatunk. Ezek után alkottuk meg a „jócselekedet”-szófelhőt, majd megnéztük A hétköznapi hős c. rövidfilmet. A látottak alapján igyekeztünk minél több jótettet felidézni mi is a mindennapjainkból. Ehhez kapcsolódott egy űrlap, melyet a gyerekek önkéntes alapon tölthettek ki olyan kérdésekkel, hogy miért nem jó önzőnek lenni, ki milyen jótettet hajtott már végre, milyen tettére a legbüszkébb stb. Levezetésképpen megbeszéltük, hogy az ünnepekig meghirdetjük a „Jócselekedetek Bajnoka” címet, melynek elnyeréséhez egy listáról kell minél több jótettet teljesíteni. A cím elnyeréséért az osztály több tagja is jót tett a környezetében élő emberekkel, mert csodálatos dolgokkal örvendeztették meg szeretteiket, tehát ezzel mindannyian nyertek.

Képek