Boldogságóra Program

December hónap igazán mozgalmasan telt a Katica csoportban és az óvodánkban. Sorra érték egymást a programok az adventi időszakban, a gyerekek nagy örömére.
Hirtelen olyan gyorsan teltek a napok, hogy észre sem vettük és eljött a karácsony, vele együtt pedig egy megható esemény is: a dajka nénink, Kati néni 40 dolgos éve után nyugdíjba vonult. Éppen úgy alakult, hogy az utolsó munkanapja az óvodai fenyőünnep napjára esett. Már napokkal korábban izgatottan készültek a gyerekek, a munkatársak és a szülők, hogy szép emlékekkel, sok szeretettel búcsúzhasson kedves munkahelyétől a dadusunk. Katika az évek során nagyon megkedvelte a boldogságóra foglalkozásokat, és ezeken a napokon különösen jó kedvvel csatlakozott a kezdeményezett játékokhoz. Fájó szívvel, de boldogan ölelve engedtük útjára a hónap jelmondatával: „Jobb veled a világ!”
A hónap ajánlott meséjét részben már ismerték a gyerekek, mivel pont a ‘Mióta van csillag a karácsonyfák csúcsán?’ című mesével ismerkedtünk az adventi utolsó napokban. Könnyen megértették így a lényeget és a mesébe szövött játékok, válaszok is kifejezték a gyerekek együttérzését mind a kiscsillag, mind Ábel és családja felé. Megbeszéltük, hogy készíthetnénk mi is kis csillagokat, amiket elajándékozhatnánk. Nagyon tetszett az ötlet a gyerekeknek, és már siettek is az asztalokhoz, hogy minél egyedibb, kedvesebb, aranyosabb csillagok készülhessenek. Néhányan a nagycsoportosok közül, már nevet is írtak a csillagra, a legtöbben pedig mosolygó arcot varázsoltak rá. Miután elkészültek a csillagok, átlopakodtunk a szomszédos Gomba csoportba, hogy meglepetésként a gyerekek átadhassák a csillagjukat valamely kisbarátjuknak, egy öleléssel a ‘Jobb veled a világ!’ jelmondattal. Természetesen a felnőtteknek is jutott bőven ölelés, de még kiscsillag is. Mindenki vihetett haza is családtagjainak. Bella dalát- „Jó emberré csak a szívemmel válhatok’- a hónapban többször is hallgattuk, egyfajta elcsendesülésre is használtuk, mikor például az adventi gyertyákat gyújtottuk vagy a délutáni pihenőre készültünk. A gyerekek elérzékenyülve, megnyugodva hallgatták és énekelték.
Az önbizalom program témájáként a pozitív énkép került sorra, aminek kapcsán mi a „Milyen karácsonyfadísz lennél?” kezdeményezést valósítottuk meg. A barkácsos asztalnál mindenféle kimaradt anyagból, papírból, dekorgumiból, csomagolópapírból bátran alkothattak a gyerekek különböző karácsonyfa díszeket. Gabi óvó néni megmutatta hogyan kell csíkokból egymásba fűződő karikákat készíteni, ami ékesítheti a karácsonyfát. Talán nem is gondolnánk, hogy ez a mai gyerekeknek tetszene, hiszen már kevésbé divat, de nagyon jó elfoglaltságnak találták, sőt azon versengtek ki tud hosszabb láncot készíteni. Elég hosszú időre lekötötte ez a feladat a gyerekek figyelmét, amit persze a bemutatás követett. Mindenkitől megkérdeztük: -„Elégedett vagy a munkáddal?” – mosollyal és tapssal jutalmaztuk mindannyiukat.
Az erősségprogram ajánlott témája a szeretet volt. Ezek közül a Fuss!Ölelj! játékot, még a mesefeldolgozás közé beiktattuk, nagyon jól sikerült. Igazi szeretet áradat keringett körülöttünk. Ugyan ezt tapasztalhattuk a „Szeretetfolyosó” játék során is, ahol olyan érett gondolatokat fogalmaztak meg egymásnak a gyerekek, amit nagyon jó volt hallani: – „Olyan jó, hogy mindig játszol velem!” -„Szeretem amikor segítesz nekem felöltözni!” – „Szeretem benned, hogy mindig mosolyogsz!” , nekem pedig azt mondta az egyik nagycsoportos kisfiú: -„Köszönöm, hogy ilyen szép és okos dolgokra tanítasz minket.” Az új dajka nénit, Aranka nénit is hívtuk, jöjjön és próbálja ki a szeretet alagutat, ami nagyon tetszett neki. A gyerekek nagy szeretettel és sok öleléssel fogadták. Utolsó játékként a „Tükör a dobozban” című játékot játszottuk el, ami számomra az egyik legklasszabb feladat volt és biztosan fogom még alkalmazni, valamint arra biztatok mindenkit, hogy próbálja ki akár otthon is a gyermekével. Egy cipősdobozba egy tükröt rejtettünk a kolleganőmmel, majd a doboz tetejét visszatettük. A körben ülő, kíváncsi gyerekeknek ezt mondtam: „Itt látható a világ legszeretetreméltóbb gyerekének a fényképe. Mindenki megnézheti.” Körbeadták a dobozt, amibe egyesével belekukucskáltak. Én mindenkinél újra elmondtam ezt a varázslatos, pozitív mondatot és megkértem őket, ha megtalálták őrizzék a titkot. Többen felismerték a helyzetet, hogy saját maguk, tehát „Én vagyok a legszeretetreméltóbb gyerek”, amit nagy mosoly követett. Voltak azonban olyan gyerkőcök is, akik a tükör mögé néztek és valóban egy fényképet kerestek. Őket egy kis iránymutatással vezettük el a megoldásig. Végül egy közös hatalmas öleléssel és csillagszórózással zártuk a boldogságóra hetet.
Az utolsó napon a ‘Hálás vagyok neked’ és a ‘Jobb veled a világ!’ képeslapokkal foglalkoztunk szabadidőben szívesen színezték, díszítették a gyerekek. Kitaláltam, hogy meglephetnénk a szomszédainkat, egy-egy ilyen levéllel hiszen év eleje óta felújítás miatt, a helyi vendégházban kaptunk helyet, s bizony előfordul, hogy nem vagyunk épp a leghalkabb szomszédok. 🙂 Az egyik szomszédunk nem volt otthon, nekik az ablakhoz rejtettük az üzenetet, a másik szomszédunk egy idősebb házaspár viszont igen. Talán hallhatta Feri bácsi az érkező gyerekeket, mert már nyitott kapu fogadott bennünket. Elmeséltük mi járatban vagyunk és átadtuk a képeslapjainkat. A hónap jelmondatát hangosan együtt mondtuk, s Feri bácsi erre könnyekig hatódott. Nagyon köszönte és elmesélte, hogy mennyire örül annak, hogy mi itt vagyunk, és hogy a kertben a gyermeki kacaj mennyire feltölti. Öt perc se telt el, az oviba visszaérve már szaladt is vissza Feri bácsi, s hálájuk jeleként frissen sült sajtos stanglit hozott nekünk, amit a felesége küldött. Szívesen beinvitáltuk, nézzen csak szét minálunk, s újra könnyek szöktek a szemébe, amíg a gyerekekben gyönyörködött. Megígérte, hogy tavasszal átfogja hozni a nyuszit, hogy megsimogathassuk. Igazi adventi csodaérzés volt ez a néhány perc. Az utcában lakik Éva, aki ismét kidíszített háza elé várt minket Mikulás alkalmából, így hozzá is eljuttattunk egy „Hálás vagyok” levelet, amit meghatódva talált meg a postaládájában, facebook posztjában utal erre. Köszönjük, hogy mosolyt varázsolsz az emberek arcára. Ezekkel az élményekkel, emlékekkel és szeretettel indult mindenki haza a tél szünetre.

Képek