Boldogságóra Program

Sajnos az év utolsó hónapja elég kaotikus volt csoportunk számára.
Két kisgyermeknél és családjuknál is felütötte fejét a Covid, emiatt a csoport egyik fele karanténban volt, majd négy nap elteltével jött a „csere” és a csoport másik fele került karanténba.
A téma feldolgozása így családias hangulatban történt meg…
Sajnos így nagycsoportra egyre többször előfordul, hogy a gyerekek kritizálják egymást, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezték. Sokat beszélgettünk arról, hogy vajon ilyen esetekben mit érezhet az, akit gúnyolnak, és vajon hogyan érezné magát a „gúnyoló” fordított helyzetben. Egész évben fontos ez a téma, napi szinten foglalkozunk vele, de most teljesen ráfókuszáltunk a segítségnyújtás, egymásra figyelés, pozitív megközelítés gyakorlására.
Szerencsések vagyunk, mert az ablakunk előtt sok cinkét figyelhetünk meg, ahogy eleségért jönnek a madáretetőhöz. Éppen ezért választottam a Repül a madár… relaxációs gyakorlatot, majd indiánszökellés következett, hogy a gyerekek is megpróbálják, milyen is lehet repülni.
A csoportba visszaérve párt keresett magának minden kisgyerek, majd kezdődhetett a labirintus meghódítása. Babzsákból építettük fel, sok-sok kanyarral. A párok egyik tagjának bekötöttük a szemét, majd társának át kellett vezetnie őt a labirintuson szóbeli utasításokat adva, hogy merre kell haladni. Jó volt látni, hogy a gyerekek automatikusan megfogták egymás kezét, ezzel is segítve társukat. Persze a labirintusból kijutva szerepcsere történt…
A kézikönyvben található „Szívem kertje” című mese telitalálat volt! A mese utáni beszélgetésben több kisgyermek önkéntelenül, de őszintén bevallotta, hogy bizony otthon milyen keveset segítenek, és rádöbbentek, hogy ez így nincs jól. Igyekeztem rávezetni őket arra, hogy egy-egy apró cselekedet elég ahhoz, hogy a szüleinknek, testvérünknek örömet okozzunk, és ezáltal mi is jobban érezzük magunkat.
Ennek gyakorlására kitaláltam a „Kedveskedő pincérek” nevű játékot. Az utolsó három napban mindig kihúzták a gyerekek egy társuk jelét, akinek megterítettek ebédnél. Odaadó figyelemmel végezték feladatukat, ami azt is eredményezte, hogy a délelőtti játékidőben is nyitottak aznapi „vendégük” felé.
Bízom benne, hogy a jövő évben végre mindenki minden foglalkozáson jelen tud lenni és ezt a kusza időszakot magunk mögött hagyhatjuk!

Képek