Boldogságóra Program

Karcsival az óvodában ismerkedtünk meg. Barátság volt az első látásra! Minden zsigerem taszította, hogy én odajárjak, de a vele való együttlét öröm volt.
Kicsik voltunk és a magunk módján csibészek. Még ma is emlékszem homokozós sarazásokra-na amit mi utána kaptunk-!A kirándulásokra ahol vidáman, önfeledten szórakoztunk és képesek voltunk összeveszni azon, hogy ki legyen az elő az állatsimogatáson.
A diákéveinket-az általános iskolában-szerencsére együtt tölthettük. Ahogy nagyobbak lettünk a bajok is nőttek.
Azt kell tudni a történet megismerése előtt, hogy én egy szemüveges kicsit pufi gyerek vagyok. Kaptam én ezért hideget-meleget. De Karcsi mindig kiállt mellettem.
Az osztályunkba járt egy Bea nevezetű lány akit szintén csúfoltak, kinézete miatt.
Azt vettem észre, hogy Karcsinak tetszik, sőt kimondottan vihog a lány cikizésén.
Nálam akkor szakadt el a cérna, amikor Bea zokogva szaladt segítségért, miközben a többiek hangosan nevettek rajta.
A suli után odahívtam magamhoz Karcsit, hogy beszéljek vele az előzőekről. Láttam, hogyha ezt nem tenném meg tovább fajulnának a dolgok.
Nem volt egyszerű, mert a barátságunk sorsa múlt ezen. Megdöbbenve lépett oda hozzám, hogy mégis mit szeretnék tőle! Láttam rajta, hogy nem érti.
Emlékeztettem, hogy én is milyen pórul járhattam volna ha ő nem áll ki mellettem. Arcán megdöbbenés látszott…. Mindenki kerülhet az osztály célpontjába csupán a megjelenése miatt.
Napokig nem beszéltünk, a történtek után. Nagyon féltem,hogy örökre elveszítem a barátságát. De szerencsére belátta és átgondolta a történteket. És a rákövetkező hétvégén focizni hívott. Tudtam, hogy igazat adott, és ez a barátság egy életre szól.
„ Az ember néha nehezen jön rá, hogy mi a dolga egy jó barátnak’’