Boldogságóra Program

Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KISCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 8.
A megbocsátás és megbánás gyakorlása

A kiscsoportban egy kicsit nehéz téma a megbocsájtás és a megbánás gyakorlása. Velük inkább a természet szépségeit, a körülöttünk élő természetet, a Földünk élővilágát próbáltuk megismerni az óvoda udvarán. Amikor kimentünk az udvarra, akkor megfigyeltük a rügyező fákat, a szépen zöldellő füvet, a tavaszi virágokat. A fák törzsén láttuk a hangyákat. A madarak csicseregtek és jó hangulatot ébresztettek. Az egyik kisfiú eltaposott egy bodobácsot, amit egy másik gyermek fogott meg, mert ő nem szereti a bogarakat. Nagyon szomorú volt a gyermek, így aztán beszélgettünk egy kicsit. Nem volt könnyű megértetni velük, hogy nem szabad bántani az élőlényeket, még akkor sem, ha valaki fél tőlük, vagy éppen nem szereti azokat. Főleg, ha ezzel másnak szomorúságot okoz. A beszélgetés végén közösen kerestünk egy másik bogarat és aki az előzőt eltaposta, az a gyermek kimondta a varázsszót: – sajnálom, ne haragudj! A válasz az volt: – Jól van! Láttam, hogy már nagyon türelmetlenek és játszani szeretnének mielőbb. A gyerekek már alig várták, hogy elszaladhassanak és az udvari játékokat birtokba vehessék. Ahány gyermek, annyi felé szaladt. Több gyermek hintázni készült, de nem volt annyi hinta. Aki az erősebb, azé a hinta, gondolták. A dulakodás helyett senki nem hintázhatott addig, amíg az udvar végéig el nem futottak és vissza. Aki előbb ért a hintához övé volt az elsőbbség. Azok a gyermekek, akik várakoztak, addig csúszdázhattak, vagy labdázhattak. Mindkét lehetőséget elfogadták. Jól éreztük magunkat a friss tavaszi levegőn. Amikor bementünk, akkor elmeséltem a gyerekeknek Süni Simi történetét. Azt hiszem, hogy hatásos volt a mese és a végén elmondtuk a varázsszavakat: sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek! Az óvónénivel és a dajkanénivel többen kezet is fogtak, vagy megölelték egymást.

Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus

Képek