Boldogságóra Program

A decemberi jócselekedetek témakörét szélesre tártuk az intézményünkben. Mivel a három boldogságórás csoportból kettőbe 5-6 éves korú gyermekek járnak, úgy gondoltuk, hogy életkoruknál fogva ők már alkalmasak egy nagyobb horderejű jótékonykodásra is. Legelső és legfontosabb feladatom az alapos, átgondolt szervezés volt, mivel az elgondolásunkat több lépcsőből kellett felépítenünk. Felvettük a kapcsolatot a Csökkentlátók Otthona vezetőjével, hogy szeretnénk az otthon lakóit a gyermekek által készített ajándékokkal, kis műsorral meglepni. Örömmel fogadták kezdeményezésünket. Ezt követte a Boldogságóra megtartása, ezt is különlegessé tettem, meghívtam a szülőket, lássanak bele munkánk jótékony, pozitív hatásába, másrészt legyenek részesei ennek a csodás jócselekedetnek a gyermekeikkel együtt.
A szülők köszöntése után Boldog Dóra az Adventről beszélgetett a gyermekekkel, ami egyúttal a téma ráhangolódását is segítette. A gyermekek beszámoltak arról, hogy sokat segítettek anyukáiknak a mézeskalács sütésben, így Prof. Dr. Bagdi Emőke „Dagasztás” relaxációs gyakorlatát választottam folytatásnak, melybe bevontam a szülőket is. Ezután szintén a szülőkkel közösen Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalára mécses, és az adventi gyertyák fénye mellett ringatóztunk. Az elcsendesedés, a gyertyák fénye kellőképpen előkészítette a mesehallgatást, melyet még a koshi hang megszólaltatása is fokozott. Ilyen varázslatos, nyugalmat árasztó hangulatban adtam elő a Suszter manói című népmesét. A meséből nagyon jól kiérezték a gyermekek az adni-kapni, egymáson segíteni, jót cselekedni varázsszavak fontosságát. A mese előadása után nagyon élményszerű beszélgetés zajlott, kidomborítva, hogy milyen jóérzés, ha jó szívvel adunk, ha jót cselekszünk. Ezt követően javasoltam, hogy most a szüleikkel közösen készülhetnek egy nagyon nemes jócselekedetre: ajándékot készíthetnek a Csökkentlátók Otthona lakóinak. Kiemeltem, hogy miért nehéz az ott élők élete, és milyen szép dolog örömet vinni a mindennapjaikba, főleg karácsony előtt. Míg a szülők-gyermekek munkálkodtak, karácsonyi énekeket hallgattunk, énekeltünk.
Másnap a nagyszülők érkeztek óvodánkba, ekkor a szülők-gyermekek által előre megsütött, felajánlott mézeskalácsot díszítették unokáikkal. Ezeket a süteményeket is meglepetésnek szántuk az Otthon lakóinak.
Bár a gyermekekkel műsorral is készültünk, a látogatás, sajnos a nagy számú megbetegedés miatt elmaradt, az ajándékokat a szülői munkaközösség vezetője vitte el, adta át.
Annak ellenére, hogy nem tudtunk személyesen jelen lenni az ajándékok átadásánál, nagyon sikeresnek éltem meg ezeket a napokat. Hálával, boldogsággal telt meg a szívem-lelkem, hogy több családot is be tudtam vonni, örömmel, aktívan fogadták kezdeményezésünket. Hálásak voltak a Boldogságágóra élményeiért is, a nagyszülők szintén boldogan fogadták a meghívást, ők is támogatói voltak a szívből jövő jócselekedeteknek.

Képek