Boldogságóra Program

A jócselekedetek gyakorlása korábban is bevett szokás volt az óvodánkban, az idén viszont még nagyobb, és másfajta hangsúlyt, értelmet adtunk neki.
Az első gyertya gyújtásakor megtartottam a foglalkozást, a „Puha meleg, felengedek…., majd a Kitárom a világom…relaxációs gyakorlatok után elmondtam Bezzeg Andrea Szívem kertje meséjét. A „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” dal meghallgatása után beszélgetést kezdeményeztem a mese tartalmáról, majd a jó cselekedetek gyakorlásának lehetőségeiről. Közös tervet készítettünk, melybe igyekeztünk minden gyermek elképzelését beleépíteni. Megállapodtunk ajándékok készítésében, állatokról való gondoskodásban, óvodán belüli és otthoni jócselekedetek lehetőségeinek gyakorlásáról. Minden kisgyermek számára készítettünk egy kis papírzacskót, melybe jócselekedeteik jutalmául egy kanálka lisztet kaptak, melyet karácsony előtt hazavittek és belesüthettek az ünnepi kalácsba, süteménybe. Terveinkről a szülőket is tájékoztattam, a jócselekedetek gyakorlását nekik is figyelmükbe ajánlottam.
Minden reggel beszélgetőkör keretében meséltek a gyermekek az otthoni jócselekedetükről, uzsonna után pedig az oviban történteket beszéltük meg. Folyamatos volt az ajándékok készítése is: az első héten a legkisebbeknek készítettünk Mikulás ujjbábot, közös éneklés során leptük meg vele őket. A második héten azoknak a felnőtt dolgozóknak készült az ajándék, akik kevesebb odafigyelést kapnak ilyen téren az intézményben: titkár, konyhai dolgozók. A harmadik héten a középsősök számára teremtettünk karácsonyi hangulatot közös verselés-, énekléssel és az ajándék átadásával. Közben folyamatosan készültek családjaik számára is az ajándékok, valamint minden gyermek készített egy angyalkát, melyet annak adtak át, akiknek szerettek volna örömet szerezni (családtag, barát, óvó néni).
A jócselekedet gyakorlásához fontosnak tartottam a gyermekek érzékenyítését a meséken keresztül is: úgy állítottam össze a heti anyagokat, hogy a segítségnyújtás, a jócselekedetek ilyen formán is megérintsék a kis lelküket (Segítség, sok a hó, Mimi és a Mikulás mulatság, Karácsony a faodúban, Melyiket a kilenc közül?).
A beszélgetőkör alkalmainál kezdetben „csak” beszámoltak a gyermekek arról, hogy milyen meglepetéseket, örömet szereztek családtagjaiknak, mi volt az otthoni jócselekedetük. Később kértem őket, figyeljék meg, mit éreznek, amikor látják, hogy örülnek szüleik, nagyszüleik, testvéreik. A legszebb válaszok a következők voltak: „Jó embernek érzem magam”, Érzem, hogy szükség van rám”, „Melegséget éreztem a testemben” . Ezekről a szép gondolatokról, illetve az óvodai jócselekedetekről tájékoztattam a szülőket, többen is beszámoltak róla, hogy otthon közösen is gyakorolták a jócselekedeteket, adományok gyűjtését, rászoruló emberek megsegítését.
Bár a Covid kicsit megnyírbálta terveinket, elképzeléseinket, ennek ellenére úgy érzem, így is sikerült a gyermekek lelkébe elültetni azokat a kis csírákat, mellyel végig tudtuk a nehézség ellenére is vinni lelkesedésünket.

Képek