Boldogságóra Program

Jócselekedetek minden nap
A jó cselekedetekről nem csak ebben a hónapban esik szó, de ilyenkor talán többször szóba kerül. Ovisaink már elég nagyok, 6-7 évesen egészen jól átlátják, hogy mikor tudnak hasznosat cselekedni, hogyan tudnak segíteni egymásnak vagy a felnőtteknek. Nagy öröm számunkra, hogy ezek a jó cselekedetek szívből jönnek, spontán alakulnak, és egyáltalán nem a viszonzásért történnek. Szívmelengető, amikor az udvarra készülődés közben észreveszik, hogy társuknak nincs kesztyűje, és akinek kettő is van, önként, rögtön, természetes módon nyúl a zsákjába, és már adja is oda a társának: Nézd, nekem kettő van. Szívesen odaadom! – válaszul egy halk „köszönöm” is elhangzik.
A téli időszakban egy tornaterembe járunk tornázni, ilyenkor a tornacipőjét mindenki a saját hátizsákjában viszi. A kicsi háromévesek válláról olykor lecsúszik a zsák pántja, de a nagyok ezt is észreveszik, és roppant gyorsan meg is oldják. Mindig van valaki, aki már nyitja is a saját zsákját, hogy a picikének ne kelljen cipelnie.
Minden télen gondoskodunk a kertünk környezetében telelő madarakról. Idén a nagyobbak kivájták a tök magját, a kisebbek összekeverték az olvasztott zsírral a madaraknak szánt magvakat, és végül a formába öntve elhelyeztük az etető környékén az elkészült eleséget. Nagy öröm volt, amikor a kis kertlakók felfedezték az élelmet, és rendszeresen elkezdték látogatni az etetőt.

Képek