Boldogságóra Program

A hónap az advent jegyében telt. A várakozást a segítségadással, a jó cselekedetekkel kapcsoltuk össze. Mindenki húzott egy nevet, akit apró figyelmességekkel, pici, általa készített ajándékokkal lepet meg. Az angyalkázás során figyelmesség végtelen skáláján mentünk keresztül. Volt aki buztódító üzeneteket, elismerési kártyákat osztottak. Mások a munkában, az öltözésben vagy a pakolásban segítették ki a húzottjukat. Megint mások gyakori beszélgetésekbe kezdtek olyannal, akivel meghitt társalgást ritkán folytatnak. A legtöbben megérezték, hogy ki lehet a jótevője: (- Emese biztos engem húzott, mert mindig engem szólított fel a Narnia olvasásakor., – Szerintem Panna az én angyalkám, mert mindig elpakolta a táskám.)
Megbeszéltük a jó cselekedetek erejét, hogy aki kapja is örül, de igazán az a jó érzés, ha adhatunk. A hónap során sokszor játszottuk napindítónak a képzeletbeli ajándék című játékot. S páros munkában az ajánlott kezdőbetűk üzenete helyett SMS-eket írtunk. Ezek közül a legjobban sikerült: Angyali Dal Jut Hangként Otthonodba GYertyagyújtskor Karácsonyi Angyalok Piciny Játékával.
Az osztályközösségünkhöz tartozó családokról sem feledkeztünk meg. Régi szokást felelevenítve kántálni mentünk, hogy szebbé tegyük a karácsonyi várakozást. Utolsó tanítási nap a közös karácsonyi reggelink mellett adtuk át a másiknak készített meglepetéseinket.
A témakörhöz tartozó választható feladatok közül mi egy fát készítettünk, de nem gyümölcsfát, hanem egy fenyőt (karbantartónk segített az ágak összeszögelésében). Így az ágakra tobozokra rajzoltuk, hogy milyen hozadéka lehet a jó cselekedeteknek. Legtöbben a tea délutáni zsibvásáron való játékcserét, az angyalkázás, az iskolai fenyő feldíszítéséhez készített mézeskalácsok készítést, a kántálás és a luca napi szereplés örömeit, illetve a cipősdobozos akcióban való részvételünket ábrázolták illetve annak jutalmát.

Képek