Boldogságóra Program

Van egy alapvető módszer, minden pedagógus naponta alkalmazza különböző formában: ez nem más, mint a gyermekek helyes magatartásnormáinak szabályozása és fenntartása.
Erre egyre nagyobb szükség van, hiszen sajnos kevés gyermeknek tanították meg azt, hogy bocsánatot kérni nem a gyengeség jele! Ha megbántunk valakit, akkor nem megyünk tovább, hiszen dolgunk van a másikkal, az adott konfliktust meg kell beszélni, hogy senkiben ne maradjon tüske. Ráadásul óvodában a legnagyobb probléma az szokott lenni, hogy ma ki kinek a barátja, illetve ki kivel játszhat…
Nálunk számtalanszor előfordul, hogy amikor egy kisgyermek levesz a polcról egy játékot, az a fránya játék pont 3 másik gyermeknek is abban a pillanatban kell, mert már mióta azzal szerettek volna játszani…
Ismerve a csoportomat ezt a témát mozgásos játékokkal dolgoztuk fel oly módon, hogy egy-egy játékba csak a csoport negyede vehetett részt. Minden játék után megbeszéltük a gyerekekkel, hogy milyen érzés volt kimaradni a játékból. Érdekes gondolatokat fogalmaztak meg, elmondták érzéseiket, hogy haragudtak rám, mert nem válogattam be őket a játékba, amelyben esetleg a barátja játszott. Megbeszéltük, hogy hol érzi a testében a haragot, a megbántottságot, milyen érzés ez számára. Egy-egy játék után bocsánatot kértem azoktól, akik nem tudtak részt venni a mókában. Ezzel a felnőtt példával és sok-sok beszélgetéssel remélem fel tudtam tárni a gyerekek előtt a megbocsátás/bocsánatkérés/együtt játszás lényegét.

Képek