Boldogságóra Program

Mivel közeledett a félév, mindenkiben nagy volt a feszültség és a fáradtság. Az órát egy kis feszítéssel kezdtük (villámlazítás), majd színes látással folytattuk.
Megkérdeztem őket, hogy hogyan érzik magukat… Mindenki az iskolára, a tanulásra panaszkodott, úgyhogy mindjárt meg is beszéltük, hogy ki mennyire elégedett magával, mennyi energiát fektetett be a tanév tanulmányaiba. Decemberben összegeztük az évet, melyet zártunk, most újat kezdünk, új célokkal és fogadalmakkal.
Összegyűjtöttek néhány olyan célt, melyet rövid vagy hosszú távon szeretnének megvalósítani, ezeket eltettem, hogy a későbbi években elő tudjam majd venni.
Mivel az előző évben nem sikerült befejeznünk a tablónkat, ezt folytattuk tovább, nem készítettünk másikat. Még mindig nagyon nagy gondot jelent nekik, úgyhogy nem sokban haladtunk vele. Azt találtam ki, hogy márciustól minden tanulóval négyszemközt ülök le, beszélem meg, és készítjük el a részüket, és aki a képek keresésében nem boldogul, a többiektől is segítséget kérünk. A legnagyobb gond az, hogy a gyerekek nagyon önállótlanok, nem ismerik magukat, sokan nem tudnak, vagy nem akarnak célokat megfogalmazni.
Az osztály céljait közösen összegyűjtöttük, és a szebben írók felírták a tablóra. Megállapodtunk határidőkben is, melyeket én írtam melléjük. Időnként ránézünk, hogy közeledik-e már valamelyik, ha elérjük, teszünk egy jelet mellé (kupát).
Minden hónapban több órát tudunk a boldogság témájára szánni, de ez most sajnos nem jött össze, annyira sűrű volt a hónap tele problémákkal, feladatokkal, és számomra egy folyton változó minősítéssel is.

Képek