Boldogságóra Program

A hónap során gyakran volt lehetőségünk élvezni az apró örömöket. Március 8-án a lányokat köszöntöttük apró figyelmességgel. Egy-egy papírrózsát kaptak ajándékba, amit osztályunk szorgos kezű fiai, nagy gonddal készítettek. A virág mellé egy-egy tábla csokoládét kapott mindenki, a fiúk is, így lelkesebben fogják köszönteni a nőket az elkövetkező években.
Mindenkinek jól esett a kedvesség, ezért eldöntötték a gyerekek, hogy a hónap során minden nap meglepik egymást egy apró, kézműves ajándékkal, amit maguk készítettek. Ezeket az ajándékokat minden reggel, 8 óra előtt, sorsolás alapján kapták meg az új tulajdonosok.
Osztálybulit is tartottunk, ahol mindenki remekül szórakozott.
Ebben a tanévben a mi osztályunk is szerepelt az ünnepi műsorban, méltó módon emlékeztünk meg az 1848/49-es szabadságharc hőseiről. Nagy öröm volt számunkra megmutatni tehetségüket.
A DOWN-SZINDRÓMA világnapján felemás zokniban jöttek iskolába, az efogadás jegyében!
Ezzel a témával is foglalkoztunk, elmondták tapasztalataikat, s véleményüket.
Boldogságórákon gyakran beszélgettünk az öröm, vidámság pozitív élettani hatásairól is.
A sikeres szereplésen felbuzdulva, a feladatok közül a történetírást választották. Mindenki hozzátett egy mondatot, így született meg Iza és a három próbatétel című írásuk, aminek a dramaturgiája is elkészült.
Megosztották egymással remek ötleteiket, ami alapján elő is adták a történetet.
Lelkesen dolgoztak, s a felvételt látva, nem apró örömöt és büszkeséget éreztek a gyerekek, hanem óriásit! 🙂

4. a osztály
Iza és a három próbatétel
Ez az én történetem. Iza a nevem, 10 éves vagyok. Ő volt az anyukám, ő pedig az apukám. Kérdezitek miért volt?
Azért, mert meghaltak egy balesetben. Ezért egyedül maradtam az öcsémmel, Lackóval.
Nehéz idők vártak rám.
Egyszer a suliban belém kötöttek Amanda és a barátnői.
– Ha! Ha! Ha! Lúzer!
– Maradj csendbe, vagy, vagy…
– Miért, talán félnem kellene egy kisbabától?
– Ha! Ha…(Durr. Au…)
– Hé gyerekek, álljatok le!- szólalt meg Wittenberg tanárnő.
– Iza, miért verted meg Amandát?- kérdezte a tanárnő.
– Azért, mert csúfolt.
– Amanda és Iza, menjetek a falhoz és gondolkodjatok azon, amit csináltatok!
A nap végén zaklatottan mentem haza. Miután Lackót lefektettem, kerestem egy mesekönyvet.
Varázslatos könyv volt! Arról szól, hogy volt egy gonosz férfi, Baltazár, aki elrabolta az apró örömök gyémántját.
– Jaj, ne ez borzasztó! – mondtam, megfogtam a képet és bekerültem a mesébe.
– Ho-ho-hol vagyok?- elkezdtem sírni. Álomba sírtam magam. Amikor felébredtem, egy tömlöcben találtam magam.
– Itt meg mi a csoda történt? Hol vagyok?
– Hát hol lennél? A királyi tömlöcben.- válaszolt a börtönőr.
– Hogyan kerültem ide?
– Úgy, hogy megszegted a 9562701-es törvényt. Idegeneknek tilos idejönni!
– Mikor mehetek haza?
– Egy kihívást kell teljesítened, amit Baltazár király szab meg.
– Rendben.
Felsétáltam a börtönőrrel a várba, ahol a király nézegette magát az apró örömök gyémántjában.
– Felség, Baltazár király, meghoztam Izát, a bajkeverőt.
– Gondolom azért jöttél, hogy a három próbát kiálld. Csak mondom, még senki nem teljesítette!
– Nem baj, kezdjük!- feleltem.
Első próba az volt, hogy segítsek kitakarítani az egyik szobát. Egy óra alatt elkészültem.
– Nagyon köszönöm a segítséged! Az első próbát kiálltad!- szólt a takarító néni.
– Mi értelme van ezeknek a próbáknak?- kérdeztem.
– Megtanítanak az apró örömök élvezetére. – hangzott a válasz.
– Már értem. Köszönöm.- feleltem, s közben megszólalt a hangos bemondó.
– Második próbatétel következik!
A következő próbatétel az volt, hogy apró ajándékoknak is tanuljak meg örülni.
Első ajándékom egy finom csokoládé.
– Nyami, hú, de finom! 
A második egy kis rajz.
– Ó, de szép! 
A harmadik ajándékom egy könyv volt.
– Milyen érdekes olvasmányok vannak benne! 
A negyedik ajándék egy plüss maci.
– Jaj, de aranyos! 
– A második próbatételt kiálltad!- mondta a hangosbemondó.
– A harmadik következik. Csúfolni fognak téged, de közben csak jóra gondolhatsz!
Bevallom nehéz volt mosolyogni és szépre gondolni, miközben ilyeneket hallottam:
– Csúnya vagy!
– Rossz vagy!
– Buta vagy!
– Ostoba!
– Rondaság!
– Szamár!
Nagyon szenvedtem, s hirtelen, egy varázsütésre, megszólalt a hangosbemondó:
– Harmadik próba kiállva, engedjétek el a kislányt!
Egy pillanat alatt az ágyban találtam magam. Felébredtem. Átgondoltam az iskolában történteket, s rájöttem, hogy mégsem annyira szomorú az életem. Bár a szüleim nem élnek itt a Földön, kell lennie egy világnak, ahol találkozhatunk még. Velem van az öcsém, s a keresztanyám nevel bennünket nagy szeretetben. Egészségesek vagyunk, van mit ennünk, van hol laknunk, van mibe öltöznünk. Mi kell ennél több egy csodás élethez? Legyünk elégedettek, s örüljünk mindennek, ha esik az eső annak, ha süt a nap, akkor pedig a napsütésnek, ha nyílnak a virágok gyönyörködjünk bennük, örüljünk a virágillatnak.
Lássuk meg mindenben a szépet, legyünk hálásak minden jóért!

Képek