Boldogságóra Program

Interjú Lipcsei Mihállyal
Készítette: Tóth Kristóf

-Szia Misi! Ma egy rövid interjút szeretnék veled készíteni. Az első kérdésem az lenne, hogy miért a focit választottad a sportok közül?
-Általános iskolában nagyon szerettem a testnevelés tanáromat, mivel szerette a gyerekeket, vicces volt, barátként kezelt minket. Kijártam rendszeresen a meccseire, ahol láttam, hogy milyen remekül focizik. Nagyon tetszett nekem is ez a sport, így beiratkoztam focizni, ahol a tanárúr lett az edzőm.
-Milyen poszton szerettél játszani?
-Középpályás poszton éreztem magam a legjobbnak, mivel jó passzaim voltak, illetve gyorsan is futottam.
-Melyik volt az első profi csapatod?
-Siófokra igazoltak le 20 évesen, ahol remekül éreztem magam. Akkoriban a Siófok NB2-es csapat volt, amit majdnem sikerült megnyernünk.
-Csalódott voltál azért, hogy nem nyertétek meg a bajnokságot?
-A bajnokság végén nyilván szomorúak voltunk az egész csapattal, de mai fejjel örülök, hogy egyáltalán ott játszhattam!
-Volt valami nagyobb célod? Például egy NB1-es csapatba igazolni?
-Nyilván ez volt a célom. 25 éves koromban felkeresett az NB1-es MTK csapata. Nagyon örültem ennek, mivel egy nagyon jó csapatba igazolhattam. Igent mondtam az ajánlatra.
-Az MTK csapatánál keményebbek voltak az edzések, mint Siófokon?
-Természetesen. Könnyen észre lehet venni két ilyen edzés között a külömbséget. Az MTK jobb játékosokkal rendelkezik, akiknek jobb edzés is kell.
-Könnyen tudtál barátkozni a többi játkossal?
-Nagyon meglepett, mivel egyből befogadtak! Úgy láttam, hogy ők is örülnek ennek az igazolásnak.
-A karriered után 32 évesen visszavonultál, és az edzői pályát választottad. Miért cselekedtél így?
-32 éves koromban komoly szallagszakadásom lett. Egy kis idő után újra pályára léphettem volna, de nem láttam értelmét. Mindenképpen ezek után is focival szerettem volna foglalkozni, ezért az edzői pályát választottam.
-Van a régi testnevelés tanárodnak illetve edződnek ehez köze?
-Természetesen. Mint említettem nagyon szerette a gyerekeket, mint jelenleg én is. Éppen ezért kérdés sem lehetett, hogy gyerekeket vagy felnőtteket fogok edzeni. A gyerekekre nagyobb hatással lehet lenni. Nagyon fontos, hogy mozogjanak. Mindegy milyen sportot űznek, csak azt örömmel tegyék.
-Sülysápra mentél edzősködni. Milyen volt a számodra új gyerekekkel foglalkozni?
-Fantasztikus! Nagyon megszerettük egymást a gyerekekkel.
-Hoztál nekik szabályokat?
-Persze! Számomra fontos, hogy a gyerekek egészségesek legyenek. Éppen ezért nem engedem nekik, hogy edzésen illetve meccseken üdítőket igyanak. Kizárólag vizet! Enni is meccsek félidejében csak csokit, szendvicseket, sós, dolgokat nem!
-Meccseken mi volt a célod? Fontos számodra, hogy a csapat nyerjen?
-Nyílván fontos a győzelem, de a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat a gyerekek! Nagyon nem szeretem, mikor valaki kedv nélkül megy fel a pályára. Ha gólt kapunk nem kell szomorkodniuk, hiszen remekül játszanak, vissza tudják hozni.
-Mit javasolnál azoknak, akik tesitanárok vagy edzők szeretnének lenni?
-Szeretni kell a gyerekeket, figyelni az egészségükre, barátságosan bánni velük!
-Köszönöm az interjút!
-Nagyon szívesen!