Imádunk élni! 2. c
- Csoport neve: boldogsagosak
- Csajági Református Általános Iskola Balatonfőkajári telephelye
- Kategória: Alsósok
- Téma: Apró örömök élvezete
- (317 megtekintés)
Imádunk élni!
Fred Bryant és Joseph Veroff kutatók meghatározását, a jelen pillanat élvezetének jelenségét beszéltük át először.
A relaxáció elvégzése után példákat is kerestünk apró örömeinkre.
A mozgásban is felfedeztük apró örömeinket. Nagyon tetszett nekik, és sokat nevettek az egyes izmok vagy izomcsoportok külön mozgatásain, főleg a fülek esetében vagy a fütyülésnél.
Lelkes Lóri történetének felolvasása után megbeszéltük, hogy ők hány babot tudnának vajon áttenni egyik zsebükből a másikba? Átgondolhatták, hogy a nap azon részéig (délig) milyen örömök miatt, mennyit raknának át. Feladatul kapták, hogy este, lefekvés után, gondolják át az egész napi történéseket, majd másnap elmondták, hogy változott-e a zsebeikben lévő képzeletbeli babok száma.
A Víz Világ Napja alkalmából szót ejtettünk a vízben rejlő örömeinkről is, majd plakátokat készítettünk a víz megóvásának fontosságáról.
Az öröm árnyalatainak arccal, testtel történő kifejezését párban, két oszlopban állva végezték nagy derültségek közt.
Meghallgattuk a hónaphoz tartozó aktuális dalt, majd „megszőttük” alábbi mesénket.
***
De szép az élet!
Élt egyszer valahol, nem is olyan távol egy tízéves forma körüli Lőrinc nevű kislegény. Nagy szomorúságban teltek napjai, mert soha semmivel nem volt elégedett, mindig bosszankodott valamin. Egy szép nyári napon ez a mi Lőrincünk az udvaron foglalatoskodott, miközben hangosan mérgelődött. Felfigyelt erre egy éppen a házuk előtt sétáló szakállas öregember. Megszólította a gyermeket:
– Szervusz! Milyen szuper kinézetű herkentyűd van! De, hé, te fiú, miért vagy olyan bosszús?
Lőrinc elmondta neki, hogy LEGO-ból építette a robotot, és azért dühös, mert nem az övé a világ legokosabb robota. Az öreg nyugtatgatta egy ideig, de mivel látta, hogy hajthatatlan, a következőt mondta:
– Úgy látom, hogy szükséged lenne néhány próbatételre! A legény erre megkérdezte, hogy ugyan mi célt is szolgálnának ezek a próbák, no meg mi lesz az ő jutalma, és ha úgy adódna merre induljon, merre találja őket.
Az idős ember így válaszolt:
– Ezek olyan próbák, amelyek megtanítják neked, hogyan élvezd az élet apró örömeit. Menj el a Próba-szigetre, nyisd ki az első kaput, s ott megleled, amire szükséged van!
Lőrinc egy kis gondolkodás után még aznap útra kelt. A szigetet az öreg elmondása alapján könnyen megtalálta, s mindjárt meg is pillantotta az első kaput. Azon belépve egy konyhában találta magát, ahol a következő feladat várta. Az ott lévő recept alapján mignont kellett készítenie. Lőrinc elképedt a feladat hallatán, hiszen a konyhának szinte még csak a közelébe se nagyon ment eddig. Kis morgolódás után hozzálátott a munkához. A leírtak alapján dolgozott, haladt pontról-pontra. Alaposan elfáradt mire elkészült a süteménnyel. Külsőleg nem volt olyan mutatós, az íze viszont fenséges lett. Az öregember ízbimbóit is elkápráztatta. De még Lőrinc is vígan falatozta. Ezután a második kapun belépve újabb próbatétellel találta magát szembe. Képeket kellett összehasonlítania, felfedezve bennük az elrejtett tíz különbséget. Figyelmesen nézte sokáig, de csak hetet talált. Nyugtalanul és fáradtan feküdt a puha fűre, hogy egy kicsit pihenjen. Fütyörészve az eget kémlelte, s hirtelen azt vette észre, hogy a felhők különböző alakokat formálnak. Ezen először elcsodálkozott, majd a boldogság érzése öntötte el. Megnyugodott, majd fölpattant, s ott hagyva a képeket elindult a harmadik kapu irányába. Kinyitotta és a folyóparton találta magát. Mivel feladatot nem látott sehol, kacsázni kezdett a kavicsokkal. Már háromig eljutott az ugráltatásban, mikor megjelent a szakállas öregember.
– Hogy érzed magad fiam?
– Remekül! Bár a süteményem nem lett tökéletes, de neked is és nekem is ízlett. A tízből csak hét különbséget találtam, de gyönyörködtem a felhőkben. Itt meg próbatétel se várt, viszont már háromig tudok kacsázni! Most éppen készültem a kavicsokból egy képet kirakni.
– Miféle képet?
– Egy szívet!
– Látom fiam a leckét megértetted, a próbát kiálltad! Jobb veled a világ!
– De szép az élet! Imádok élni! – mondta Lőrinc, és búcsút intett az öregnek.
Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, járjon utána! Próbálja ki ő is az apró örömök élvezetét!