Boldogságóra Program

Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 7.
Apró örömök élvezete
Az első osztályosoknak nagycsoportban én voltam az óvónénijük. A Boldogságórákat már kiscsoport óta tartom számukra. Az óvoda-iskola átmenet Boldogságórákkal, amely a mesterprogramom fő célja, a gyermekek beilleszkedését segíti az iskolába. A Boldogságórát hetedik alkalommal tartottam az osztályban.
Az elsősökhöz a megszokott időpontban érkeztem, a szerdai napon. Marika néni a tanító néni kint volt a gyerekekkel az udvaron, mert nagyon jó volt az idő és szünetben egy kicsit mindig kimennek. A gyerekek vidámak voltak és önfeledten szaladgáltak, játszottak, fociztak, labdáztak, vagy éppen csak beszélgettek a barátok egymással. Kellett már ez a kis tavasz, hogy feltöltődjenek a gyerekek és a felnőttek is a sok tanulás, munka után. Nagy öröm volt számomra, hogy a negyedikesek is odajöttek hozzám és mindig megkérdezik, amikor találkozunk, hogy mikor jössz hozzánk is Boldogságórát tartani? A volt óvodásaim szeretettel ölelnek át és én is őket. Beszélgettünk a tavasz szépségeiről, a barátságról és mindenről, ami örömet okoz számunkra. Jó volt látni, hogy az udvar az a hely, ahol a barátok, a rokonok összetalálkozva egy kicsit beszédbe elegyednek, nevetgélnek, vagy összeölelkezve pózolnak nekem egy fotó erejéig és még engem is megnevettetnek. Ezek az apró kis örömök engem is feltöltenek a fárasztó mindennapokban. Nagyon szeretek ebbe az egyre bővülő és szépülő Zsadányi Református Általános Iskolába jönni, mert amennyi szeretetet adok, annak a sokszorosát kapom mindig vissza. A napfényes időt kihasználva magunkba szívtuk a napsugár erejét és feltöltődve mentünk vissza a terembe, ahol folytattuk a beszélgetést. A mesével és a zenével zártuk a Boldogságóránkat.
„Imádok önfeledten nevetni!”
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus

Képek