Boldogságóra Program

A novemberi hónap a Boldogságóra keretében igazán kedves és szívhez szóló témát hozott el számunkra: a társas kapcsolatok világát. A közösségben való együttműködés, az egymásra hangolódás, a baráti viszonyok kialakulása ebben az életkorban különösen érzékeny, finom folyamat. Ezért igyekeztem olyan játékokat és helyzeteket teremteni, amelyek segítik a gyermekeket abban, hogy megérezzék: a csoportjuk megtartó, biztonságos, szeretetteljes közeg, ahol számítanak egymásra.

A hónapot vidám, mozgásos játékokkal indítottuk. Ezek nemcsak jó hangulatot teremtettek, hanem abban is segítettek, hogy a gyerekek felfedezzék, mennyi közös vonás köti őket össze.
A „Ki az, aki…?” játék különösen népszerű volt. A körben álló gyerekek akkor cseréltek helyet, amikor a kérdés rájuk illett:
– „Ki az, aki szereti a fagyit?”
– „Ki az, aki szereti a cicákat vagy a kutyákat?”
– „Kinek van testvére?”
Sok-sok kis felfedezés született: „Te is? Én is!” Ezek az apró felismerések szépen építették az összetartozást, és gyakran észrevettem, hogy a játék után már másképp fordultak egymáshoz – bátrabban, nyitottabban.
Ezután belevágtunk a kedvességi labdás játékba. A körben ülők labdát dobtak egy társuknak, és elmondtak róla egy kedves gondolatot:
– „Szeretek veled autózni.”
– „Mindig megnevetsz.”
– „Olyan szépen építesz.”
Minden gyermek sorra került. Jó volt látni, ahogy a félénkebbek szinte kivirágzottak a hallott szavaktól, a bátrabbak pedig megtapasztalták, milyen öröm másokat felemelni.

A „baráti ölelés” csendes, békés meghittséggel töltötte meg a termet. A gyermekek maguktól alakítottak ki kis baráti köröket, és ölelésben zárták össze egymást. Volt abban valami különös gyermeki tisztaság: egymás biztonságát érezték meg ezekben a pillanatokban.

A gyerekekkel közösen összegyűjtöttük azokat a meséket, amelyekben a barátság témája jelenik meg. Így előkerült például:
A barátságról szóló mesék – Bogyó és Babóca, Micimackó, Mickey egér, Bing nyuszi, Mazsola és Tádé, Mezei nyuszi, sőt még a Mancs őrjárat is –
A mesék összegyűjtése után beszélgettünk arról, mitől barát a barát. A gyerekek így fogalmazták meg érzéseiket:
– „Mert megvigasztal.”
– „Mert játszik velem.”
– „Mert mindig nevetünk együtt.”
– „Mert segít nekem.”

Készítettünk egy közös, nagyméretű csoportképet is. Minden gyermek választott egy fiús vagy lányos figurát, kedve szerint kiszínezte, majd felragasztottuk őket egy nagy lapra, „a barátjuk mellé”. Ahogy sorra kerültek a figurák, lassan összeállt az egész csoport – mintha egy nagy család képe lett volna.
A gyerekek büszkeséggel mutogatták:
– „Ott vagyok én!”
– „Ő az én barátom!”
– „Mi itt ketten vagyunk egymás mellett!”
Ez a közös produktum nemcsak vizuálisan lett szép, hanem érzelmi értelemben is erősítette bennük, hogy ők egy közösség tagjai, akik összetartoznak.

A Boldogságóra részeként meghallgattuk a „Barátság” című zenét is Levendula néni meséi közül. A dallamok és a szöveg szépen rímeltek arra, amiről egész hónapban beszéltünk. A gyerekek hamar ráhangolódtak, és a végén közös tánc kerekedett belőle. Látható volt, hogy milyen örömmel mozognak együtt, mennyire természetes számukra az együttlét.

A hónap egyik legvidámabb és legfinomabb élménye a közös sütisütés volt. Muffint készítettünk, amit a gyerekek nevezték el „Barátság sütinek”.
Mindenki kapott valamilyen apró feladatot – ki keverte a tésztát, ki adagolta a lisztet, más a csokidarabkákat szórta bele, valaki a kapszlikat rendezte a tepsiben.
Ahogyan együtt dolgoztak, úgy oldódtak fel egyre jobban:
– „Én ezt megcsinálom, segítek!”
– „Add ide, tartom neked!”
– „Te is tehetsz bele csokit!”
Amikor elkészült a Barátság süti, mindenki mosollyal az arcán majszolta. A gyerekek azt mondták, „azért ilyen finom, mert együtt csináltuk” – és igazuk volt.

Összegzés
A november minden napja a kapcsolódásról, a közösségi élményekről és a szívtől szívig tartó találkozásokról szólt. A játékok, a mesék, a közös alkotások, a táncos dallamok és a Barátság süti együttese mind-mind azt erősítette, hogy mennyi érték rejlik a barátságban.
Úgy érzem, a gyerekek rengeteget fejlődtek: figyelmesebbé, segítőkészebbé, empatikusabbá váltak. Jó volt látni, mennyire természetes számukra egymás felé fordulni – hiszen a csoportunk ereje éppen ebben rejlik.

Képek