Boldogságóra Program

Sokan azt gondolják, a jó barátság arról szól, hogy együtt nevetünk, bohóckodunk. De ez nem így van. A jó barátság közel sem csak ezt jelenti. Az igaz barát ritka, mint a fehér holló. Ő az, akire mindig számíthatsz. Rábízhatod a legféltettebb titkaidat, és ő akkor sem adja tovább, ha összevesztek. Mindig kész a békülésre, teljesen mindegy, hogy ő bántotta-e meg a másikat, vagy nem. Az igaz barát nem hagy cserben, és akkor is próbál segíteni, ha ez felülmúlja az erejét, a lehetőségeit. Éppen ezért az igaz barátság leginkább a bajban mutatkozik meg.
Nagyon tanulságos lesz a következő történet. Érdemes elolvasni. Az anyukámtól hallottam. Gyerekkorában történt. Az általános iskolában két jó barátnője volt. Szinte minden idejüket együtt töltötték. Viki egy nagyon vagány, nagyszájú lány volt. Zsófi egy csendes, visszahúzódó gyerek, de mindenki nagyon szerette az osztályban.Nagyon jó humora volt. Rengeteget lehetett vele nevetni. Egyik napról a másikra Zsófi nagyon megváltozott. Nem akart már velük lógni, azt mondta, hogy neki hamar haza kell mennie iskola után. Anyáék azt vették észre, hogy az addig vidám kislány ingerült lett, kedvetlen, nem lehetett vele beszélgetni. Sokszor mintha ott sem lett volna. Lassanként elfordultak tőle az osztálytársai, hiszen nem volt senkinek sem kedve egy „savanyú” emberrel barátkozni. Anya éjszakákat nem aludt. Azon gondolkodott, mi történhetett az ő egyik legjobb barátnőjével. Nem hagyta nyugodni a dolog. Egyszer titokban követte őt Vikivel. Nagyon meglepődött. Zsófi iskola után nem egyenesen haza ment, hanem a boltba, a zöldségesbe, a postára… És a nehéz szatyrokat cipelve nagy sokára ért haza. „De miért? Miért ő vásárol be? Egyedül? Hiszen ez egy felnőttnek a dolga!”-gondolta anya. Másnap megkérdezték a kislányt, miért ő végzi anyukája feladatait. A kislány először nem válaszolt, de aztán kitört belőle a sírás. Megtudtuk, hogy anyukája-aki egyedül neveli gyermekét- kórházba került az elmúlt hetekben. Azóta már otthon van, de még nem kelhet ki az ágyból. Így Zsófira maradt a bevásárlás és a házimunka is. Egyből megértették anyukámék, hogy miért volt kedvetlen, morcos és fáradt az ő barátnőjük. Ettől a naptól kezdve mindig segítettek neki a sok-sok feladata elintézésében. Lassanként az anyukája is jobban lett, és a kislány újra a régi vicces lány volt. Anyáék is nagyon boldogok voltak, hogy visszakapták a legjobb barátnőjüket. Én pedig azért vagyok büszke anyukámra, mert nem fordult el a barátnőjétől, mert fontos volt a barátsága számára.
Ebből a történetből megértettem, hogy az igaz barát az egyik legnagyobb kincs a világon. És azt is, hogy az ember néha nehezen jön rá, hogy mi a dolga egy jó barátnak.