” Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen….”

1-5.jpg

A csoporttal ebben a tanévben kezdtem a közös munkát. A gyerekek nagyon aktívak, mindenről van véleményük. Közösen beszélgettünk arról, hogy ki milyen élményeket élt át a nyáron, az elmúlt egy évben, és korábban is. A felelevenített élményeket két csoportba rendeztük (pozitív és negatív). A negatív élményeket megpróbálták átfogalmazni pozitívvá. Akinek nem sikerült, közösen segítettünk. A gyerekek megtanulták, hogy minden rosszban lehet jó. Megbeszéltük a körülöttünk élő emberekről mit gondolunk, boldogak-e és miért. Kialakult bennük, hogy mire van szükségünk most és mire lehet szükségünk később a boldog élethez. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy gondolják végig nekik mire lesz szükségük ahhoz, hogy majdan boldog emberek legyenek. Itt kérdezgettek, hogy a családdal, munkával vagy mással kapcsolatos legyen. Szándékosan úgy válaszoltam, hogy ne befolyásoljam őket, saját maguk jussanak el odáig, hogy nekik mi lesz majd fonos, milyen életet szeretnének élni. A rajzokból elkezdtük a tablót összeállítani. ekkor felcsillant a szemük, hogy nekik már most lesz tablójuk, nem kell nyolcadikig várni. Innen jött az újabb ötletük, hogy a rajzaik mellé tegyük fel a fotóikat is. A folyosón lévő tablókon látták, hogy vannak rajtuk idézetek. Végül azzal az ötlettel áltak elő, hogy ha már úgyis azt rajzolták meg, mi lesz velük húsz év múlva, akkor a hasonló dalból legyen egy idézet is. Ezt a dalt már a ballagásokon többször hallották. Nagyon örültek az összeállított tablónak, büszkén mutatták a barátaiknak, szüleiknek.

Képek