Boldogságóra Program

„Mindig vannak olyanok, akik nem engednek a csoportnyomásnak, akik nem tartanak
a tömeggel. Én őket nevezem hősöknek. A legtöbben teljesen hétköznapi emberek, de amit tesznek,
az egyáltalán nem hétköznapi. A közös jellemzőjük, hogy meg is teszik a dolgokat, nem csak
gondolnak rá. Megsérülhetnek, vagy akár hátrányuk is származhat abból, hogy másnak segítenek,
de ők mégis cselekszenek.”

Amikor először elolvastam ezt az idézetet, rögtön arra gondoltam, hogy szeretnék ezzel kapcsolatban írni egy olyan tanárról, akit egy igazi hétköznapi hősnek tartok. Szakközépiskolában tanulok, ahol sajnos nem egyszerűek a mindennapok, sok probléma adódik a diákok magatartásával. A pedagógusok nehéz helyzetben vannak, sokszor kerülnek méltatlan szituációba, de a tanár, akiről szó van, megpróbál a nehézségek esetén is szeretettel, megértéssel fordulni a tanulók felé. Ő volt az, aki először beszélt nekünk például a boldogságórákról is, mert igyekszik minden helyzetre megoldást keresni. Soha nem a problémát emlegetni, hanem mindig a megoldásról beszél. A sok gond ellenére mosolyogva jön az órákra, kiabálás, egyesek osztogatása helyett segítő kezet nyújt a diákok felé. Nekem ő a hétköznapi hősöm. Azt is tudom, hogy került már kellemetlen helyzetbe tanulók miatt, de akkor sem adta fel azt a pozitív hozzáállást, mely kiemeli őt a hétköznapok szürkeségéből.
A történethez a képet az internetről kerestem ki.

Képek