Boldogságóra Program

A csoporttal egy valós, iskolai helyzetet fogalmaztunk meg, sajnos egyre gyakoribbak az ilyen esetek, de reméljük, hogy ez az írás elindít valamit…. A képet a gyerekek választották a szöveghez.

Az iskolában nem volt egyszerű a beilleszkedés. Egy apró faluból érkezett a lány a városi középiskolába, az álmos falusi iskola után, ahol nyolcan voltak csupán az osztályban, de most hirtelen egy 26 fős osztályban találta magát. A lány egyszerű öltözködése, halk szava, szorgalma nem tetszett társainak, gyakran bántották, lelki sebeket okoztak neki gúnyos megjegyzésekkel. A kislány nem törődött mindezzel, nem akart görcsösen megfelelni azoknak az elvárásoknak, melyeket osztálytársai támasztottak, a bulizás, a tanulni nem akarás, a tanárokkal való vitatkozás nem az ő terepe volt. Ha egyedül is, de ment a saját útján, a sajt céljai, álmai felé. Hiába bántották, gúnyolták, nem tört össze. Ezt a kislányt mindig is csodálattal figyeltem, szerettem volna a barátja lenni, de először nem tudtam, hogyan nyissak felé. De aztán mégis sikerült, összebarátkoztunk. Hiába volt ő az osztály által kirekesztett, hátrányos helyzetben lévő diák, akkor is őt választottam barátomnak, mert ő igazi ember volt, tele értékkel, nem csupán egy tucatember, akiből van elég, aki megy a tömeg után, saját célok, elképzelések nélkül…..

Képek