Boldogságóra Program

A Varázsecset című mesét nagy örömmel fogadták a gyerekek. Nem ismerte senki, és nem is gondolták, miről szólhat, milyen lehet a főszereplő, mit tudhat ez az ecset… Volt olyan kisgyerek, akit annyira meghatott, hogy könnybe lábadt a szeme. Türelmesen, csendben hallgatták végig. Mikor a beszélgetésre került a sor, mindenki lelkesen szeretett volna hozzáfűzni valamit. Könnyen tudták jellemezni a kisfiút, a sorsát és az ecset megszerzése utáni életét. Arra a kérdésre, hogy ha neked lenne egy ilyen ecseted, miket festenél, és mennyire kürtölnéd szét a világnak, meglepő válaszokat kaptam. Volt, aki csendes kis visszahúzódón egyszerű dolgokat mondott, és titokban tartaná, de volt, aki szétkürtölné és bejárná a világot, mert pénzt és bankkártyát festene vele. Amikor elmondtam mi lesz a játék, csendben, fegyelmezetten hallgatták és várták. A varázsecset most egy ceruza volt, amit körbe állva kellett kitalálnia a középen állónak, hogy hol lehet. Megfeszült figyelemmel kísérte a középen álló gyerek szeme a társak kezét, arckifejezését, hogy ugyan sikerül-e megtalálni az ecsetet. Sok kört kellett játszani, mert mindenki szeretett volna középen lenni. Természetesen volt, aki nagyon jól figyelt, és kitalálta, de volt, aki átsiklott az apró részleteken, kezeken, és nem találta el. Összességében nagyon jól érezték magukat a gyerekek ebben a játékban.

Képek