Boldogságóra Program

A lelki egészség világnapjához kapcsolódva az optimizmussal foglalkoztunk az elsőseimmel. A foglalkozást azzal kezdtük, hogy megkérdeztem a gyerekeket, halloták-e már azt a szót, hogy optimizmus. Volt, aki már hallotta, de a jelentésével még nem voltak tisztában.
Bevezetésként a „hervad a virágom, nyílik a virágom” relaxációt csináltuk. A következő játékba nagy lelkesedéssel vágtunk. Két csoportra osztottam az osztályt, a két csoport megpróbálta egymást megnevettetni. Nem volt könnyű dolguk, a gyerekek nagy fokú önfegyelmet mutattak, de aztán megtört a jég, hangos, önfeledt kacaj töltötte be a teret. Ez után beszélgetéssel folytattuk. Kértem őket, hogy idézzenek fel egy olyan élethelyzetet, amiről úgy gondolták, hogy nem fog jól alalkulni, majd mégis jó lett a végkimenetel. Sok példát tudtak hozni. Ezt követte a szemléletváltás nevű feladat, amiben viszont nehézségeket tapasztaltam, egyelőre nem igazán tudták megfogni a lényegét. Egy fordulattal áttereltem a beszélgetés abba az irányba, hogy próbálják meg átgondolni, miért is jó az, ha pozitívan tekintünk az egyes élethelyzetekre. Nehezen, de nagyon okos, jó meglátások születtek (nagyobb kedvvel vágunk a dolgokba, többet mosolygunk, mások kedvelik a társaságunkat). Így zártuk az első foglalkozást.
A második alkalommal a rágógumi gyakorlattal indítottunk. A gyakorlat jótékony hatását hamar felfedezték (bizsereg az állkapcsom). Összefoglaltuk, miről beszélgettünk az előző órán. Majd a munkafüzetben található témákat olyan módon vetettem fel, hogy csak arra a részére koncentráltunk, ami pozitív abban a bizonyos negatív történésben. Itt már jobban megfogták a lényeget, több nagyszerű pozitív meglátás érkezett. Ami igazán sikeresnek bizonyult, amikor én kértem őket, hogy hozzanak fel olyan helyzeteket, ami alapvetően negatív színezetű és többiek kerestek benne pozitív felhangot. Ebbe aktívan mindenki be tudott kapcsolódni. Ezt követően felolvastam a szomorú királykisasszony meséjét. Leleményes és mókás hozzászólások érkeztek annak kapcsán, miért lehetett szomorú és hogyan vígasztalnák őt meg. A foglalkozást meditációval zártuk.
Más tanítási órákon is bevetem azóta is az optimista hozzáállást, amikor egy-egy nem kedvelt vagy nehéz feladat áll előttünk. Sok mosolygó arc jelzi a sikerességet.

Képek