Boldogságóra Program

Kapcsolatteremtő játék:
Elindulunk a teremben, sétálunk, nézelődünk. Mindenkinek adok egy képzeletbeli távcsövet (akit megérintek, az a két kezéből távcsövet formál). A távcsővön keresztül mindenki csak a csúnya dolgokat látja. Egy kis idő után a távcsővet kicseréljük „szép-látóra”, így sétálunk tovább a teremben. A gyerekek hangosan is kimondhtaják, milyen csúnya, illetve szép dolgot látnak. Sétálás közben az óvónő utasítására köszönthetik is egymást különböző módon: kézfogás, ölelés, puszi, közös tánc, stb.
A sétálás után körbeülve, megbeszélhetjük, hogy mely látványok voltak kellemesebbek. A kellemetlenebb látványokat egy varázsecsettel megpróbáljuk átfesteni, hogy kellemesek legyenek.
„-Tudnánk-e a csúnya dolgokat is szépnek látni? Vegyünk egy varázsecsetet, és fessük át azokat!”
„-Amíg sétáltunk a teremben, találtam a földön egy babszemet. Lehet-e örülni egy babszemnek? Értékes-e? Én nagyon megörültem neki, mivel eszembe jutott egy mese a babszemről. Elmesélem nektek.”
A meserituálé után elmesélem Az égig érő paszuly című mesét.
Beszélgetés a mese alapján:
-Hitt-e a legény az öregembernek? Hát az anyja?
-Igaza lett-e a legénynek?
-Mire volt szüksége a legénynek, hogy megmássza a paszulyt? Miért aggodalmaskodott az édesanyja?
A kérdésekkel próbálom olyan irányba vezetni a beszélgetést, hogy optimizmussal, kitartással csodákra is képesek vagyunk. Míg ha félünk nekivágni a kihívásoknak, akkor nem jutunk előrébb.
A mese végén „elültetem” a babszemet, a gyerekek behunyják a szemüket, s mire kinyitják, egy égig érő paszuly tárul a szemük elé. (kötélből és papírlevelekből alakítom ki)
Játékra hívom a gyerekeket: -Tudnánk-e építeni egy várat közösen, felmászva a paszulyon?
A gyerekek a paszuly szárán egyensúlyozva, kezükben építőkockával, megépítik a várat?
-Mire lenne szükségünk, ha fel szeretnénk mászni egy magas fára, hegyre? Kitartásra, optimizmusra, erőre…
A nap végén kis edénykékbe babzemeket helyezünk csíráztatni, valamint babszemmel játszunk, különböző útvonalakat rakunk ki.

Képek