Boldogságóra Program

Április – a megbocsátás

Az órát szituációs gyakorlattal kezdtük, melyet minden tanuló nagyon át tudott élni. Minden gyereknek adódtak apróbb sérelmei, melyeket meg kellett bocsátania vagy ő maga tett olyasmit, amikor vele szemben gyakorolták a megbocsátást. Könnyen és gyorsan beleélték magukat és újra átélték a már elszenvedett sérelmet, de a megkönnyebbülés is ugyanilyen mértékben megjelent a szituáció végén. Még nem nehézségnek élik meg a bocsánatkérést, inkább megkönnyebbülésnek, hogy egy feszültséget okozó helyzetből így ki tudnak lépni és visszaáll a megszokott, kiegyensúlyozott, békés állapot. Beszámoltak a felszabadultság érzéséről is a jelenetek közben, melyet akkor éreztek, amikor megbocsátottak valakinek. Megpróbáltam tudatosítani bennük, hogy a megbocsátás akkor nem történik meg a másik ember iránt, ha azt csak elnézzük vagy elfelejteni próbáljuk a másiknak. Az elfogadásnak van itt igazán fontos szerepe.
Az arcunkra van írva játékot nem rajzosan, hanem bemutatva végeztük el. Jól tudták az érzéseket, indulatokat kifejezni, felismerni egymáson. A metakommunikáció ezen eszközeit már jól elkülönítik.
A szabadulás útja játékban megtapasztalhatták a vonzás és taszítás érzését, melyre koruknál fogva a csoport résztvevői még fokozottan is érzékenyek. Megismerték az útkeresés és választás lehetőségét a barátságos és segítő emberek felé. Megtapasztalhatták a jó érzést, a bizalmat a pozitív emberi viselkedéssel kapcsolatban. Nagyon jól érezték magukat a játékban a tanulók.
Az óra végén elkészítettük a megbocsátás erdejét, már egész könnyen össze tudták gyűjteni milyen készségek és képességek segítenek minket a megbocsátásban. Nagyon kreatív rajzok születtek a türelemhez –óra lett a fa „arca”- a bizalomhoz – ahol a fa ágai feldobnak valakit és az el is kapja, átöleli a lepottyanót, vagy a szeretethez melyben átölelik egymást a fák.

Képek