Hóembernek se keze se lába….

Hóembernek se keze se lába….

Fucsán fog hangzani, de a Társas kapcsolatok ápolása hónap feldolgozását idén a Hóembernek se keze se lába című dal ihlette. Gondoltam hangolódjunk egy kicsit a télre és eszembe jutott a dal, majd találtam is hozzá alkotni valót.
Hogyan tudunk úgy kapcsolódni egy máshoz, hogy se kezünk, se lábunk? Hangozott a kérdésem.
El is játszottunk. Mindenki leült egy körbe, és a kezünket hátra kellett rakni, a lábunkat törökülésbe. Először csak néztek rám a kis cukikáim, de aztán felcsillant valakinek a szeme, és kimondta: a lelkünkkel is tudunk kapcsolódni…..
Csodás pillanat volt. Egy perc néma csönd….. Majd végül megfogtuk egymás kezét. Valahogy így mégerősebb volt az érzés. Aztán összeért a lábunk, így még erősebbenek éreztük, de akkor volt igazán erős az elmondásuk szerinte, amikor megcsináltuk az „Ölelő perceket” (bármikor, ha a nap folyamán elkiáltja magát valaki, hogy ölelőperc, vagy látjuk, hogy valakinek szüksége van rá, odaszaladunk hozzá, és csoportosan megöleljük.)
Ezekután az óra hátralevő részében csak színeztek, színeztek és valahogy minden hóember összekapcsolódott, pedig a Hóembernek se keze se lába…….

Képek