Boldogságóra Program

– Tuti nagy a baj. Vedd már le a cipődet és nézzük meg a lábad! – ripakodott Ákoskára barátja.
Félve megnézték Ákoska lábfejét, és miután meglátták a felduzzadt lábfejet, egymásra néztek, és nem kellett semmit mondaniuk, tudták nagy a baj.
– Nem érdekel, akkor is hazamegyek egyedül, és nem hívhatsz ide senkit. – jelentette ki Ákoska barátjának.
– Akkor legalább hadd kísérjelek! Elmondom anyukádnak, hogy az én hibám. Hidd el nem fog haragudni. Bízz bennem!
– Haha! – tette hozzá Ákoska. – Te nem ismered anyát. Tegnap a lelkemre kötötte, hogy úgy vigyázzak az új cipőmre, mint a szemem fényére, és én meg is ígértem neki. Most hogyan álljak elé így?
– Hát így sehogy. –mondta Bandi. Ákos még kétségbeesetten pillantott Bandira. – Mármint izé, nem úgy értem. Úgy értem ezzel a lábbal. De hidd el anyukád nem a cipővel fog törődni. – bíztatta Bandi Ákoskát.
– Azt mondod minden jóra fordul?!Én ezt nem tudom elhinni. De az biztos, hogy haza kell indulnunk, mert lassan besötétedik. Ráadásul már ötre se leszek otthon, amit szintén megígértem.
Elindult a két jóbarát haza. Hosszú és fájdalmas út volt, de Ákoskának csak az járt az eszében, hogy mit fog szólni az anyukája. Mentek, mentek, illetve csak bicegtek, mikor egy vakító fény árasztotta el a szemüket. A következő pillanatban már Ákoska anyukájának körvonala látszott a nagy fényben.
– Mi van Veled kisfiam? – szólt ijedten az édesanya.
– Anya, ne haragudj, kérlek ne haragudj, de az új cipőm tönkrement.
– A lábaddal mi van kisfiam?
– Anya, úgy sajnálom. Megígérem, hogy a zsebpénzemből összespórolok egy új cipőre.
– Kisfiam, nem a cipő a fontos. Mi van a lábaddal? Mi történt?
Bandi elmesélte a történteket, és kérte Ákoska anyukáját, hogy ne szidja le a fiút, inkább őt.