Boldogságóra Program

Ákoska bánata

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy országocska, abban egy kis falucska, abban élt egy kisfiúcska, kinek neve Ákoska. A 2014-es év 10. havában annak is a 17. napján elment édesanyjával a közeli városkába, hogy új cipellőt vegyenek, mert közeledett a rossz idő. Pár órával később Ákoska lábán ott díszelgett a vadonatúj, gyönyörű zöld sportcipő, amire nagyon büszke volt. Anyukája úgy intette kisfiát, hogy erre a cipőre úgy kell vigyáznia, mint a szeme fényére, csak iskolában hordhatja. Másnap délután Ákoska megbeszélte barátocskájával, Bandival, hogy a falucska nagy focipályácskáján találkoznak, és egész délután rúgják a bőrt, hogy kihasználják az utolsó napsütéses, színes falevelekkel teli őszi szombat délutánt. Ákoska hazaért, ledobta a táskáját, bekiáltott az éppen palacsintát sütő édesanyukájának: „Elmentem focizni, délután 5-re itthon vagyok!”
Ment, mendegélt, és miközben a focipályácskára tartott, és a gyönyörű őszi tájban gyönyörködött, észre sem vette, hogy a lábán ott virít az új, még fénylő cipőcskéje. Felért a focipályára, egy kézfogással köszöntötték egymást a fiúk, és megkezdődött az egész délutánt átölelő szórakozás. A fiúk annyira beleélték magukat a játékba, hogy tényleg azt képzelték ők is ott vannak Brazíliában, beleadtak apait, anyait. Úgy rúgtak, mint a nagyok, úgy estek, ahogy a nagyok, és úgy ütköztek, mint a nagyok. Ez nem is lett volna baj, ha Bandin nem stoplis csuka lett volna, Ákoskán pedig nem a vadiúj cipője. Ákoska vezette a labdát a kapu felé, Bandi a kapuból kicsúszott, és sikerült megmentenie a labdát, de lába Ákoska lábfején landolt. Ákoska felkiáltott, Bandi lemerevedett. Egy pillanatra megállt az idő… A következő pillanatban azonban csak egy valaki tudott felugrani a fűről. Ez Bandi volt. Ákoska fejét fogva feküdt a földön, miután meglátta szakadt cipőjét.
– Anya meg fog ölni, tönkretettem a tegnap vett cipőmet! – mondta elkeseredetten Ákoska.
– De Áki, a lábad. Mi van a lábaddal? Nézzük már meg! – mondta aggódva Bandi.
– Kit érdekel. A cipőőőőm! Nem látod?! Elszakadt. Hogy megyek így haza?
– Hát, ez az! Hogy mész ilyen lábbal haza?! Hívok segítséget!
– Szó se lehet róla! – erre hirtelen fel akart Ákoska állni, de visszarogyott a fájdalomtól a fűbe.