Hám János Líceum

VIII.-o-1.jpg

A foglalkozás menete:
– Témaráhangolódásként éneket tanultunk: 1.Rád bízom a fényes napokat.. a nehéz napokat is
2.Nem félek,… mert kérem az erődet
3.Reménység,.. megtart, ha jön a kétség
Az ének vallásos jellege mellett kiderül, hogy milyen tulajdonságai vannak annak az embernek, aki ezt vallja: optimista, bizakodó, reménykedő.

– Történet következik, melyet feldolgozunk: PÉLDÁZAT A BÉKÁRÓL. A történetben békáknak egy magas tornyot kell megmászniuk. A nézők valójában nem hisznek a feladat sikerében, ezért bíztatás helyett pesszimizmusuknak adnak hangot. Ennek következtében minden béka lassan feladja, egy békát kivéve, aki bátran teljesíti a feladatot. A riporter odamegy, hogy megtudja, mi adott neki erőt a feladathoz, és ekkor derül ki, hogy a béka süket volt. Tanulságot fogalmaztunk meg a történet kapcsán, hogy milyen az optimista ember szemben a pesszimistával, amit szerepjátékkal be is mutattunk.
-Csoportmunkában összegyűjtöttük, hogy mi egy optimista ember „hitvallása”, mottója, életszabálya. Ezeket egy plakátra gyűjtöttük össze OPTIMIZMUSSAL NÉZEK A VILÁGRA címmel:

-Párban, majd osztályszinten értékelés következett arról, hogy Mennyire vagyok optimista? Mennyire látnak engem optimistának mások? Ezt egy skálán értékelte mindenki önmagáról, majd padtársától kapott visszajelzést, végül az osztály értékelését is megtudhatta.
-Jövő-vonalat is készítettünk, melyben jövőbeni reményeinket fogalmaztuk meg: 1 hónap, 1 év, 5 év és 10 év múlva, majd párban megosztottuk vágyainkat.
-A Szentírás segítségével reményt adó ARANYMONDÁSOKAT választottunk, amelyeket az elkövekező időszakban napi feladatként magunkkal viszünk megvallás, ima fomájában: Fil4, 13-Róm 8,32-1Kor 13,7…
-Végül, hogy mások is részesüljenek bíztatásunkból és optizmusunkból nemcsak osztályon belül, hanem iskolaszinten is, azt egy piros papírszívbe írva átadtuk iskolatársainknak.

Képek