Hálatörténet

Suba

Hálás vagyok anyának és apának, amiért elhozhattuk Subát.
Egyszer apa ismerőse felhívta apát, hogy a kutyájának születtek kiskutyái és, hogy nem kell-e nekünk egy közülük. Apa azt mondta, hogy kell. Amikor hozzájuk értünk, kiválasztottam az egyiket, aztán este hazavittük őt. Mama azt javasolta, hogy legyen a neve Suba.
Azóta Suba már jó nagy lett, sőt öreg, idén múlt 10 éves. Egyébként egy berni pásztor. Azért szeretem, mert okos, ügyes, gyerekbarát. Ha sétáltatom, mindenki azt mondja: „Jaj, de szép!”, Jaj, de édes!”.”Milyen édi buksi feje van!” Imád a Dunában fürdeni. Szeret a kertben futkosni. Örül, ha otthon vagyunk.
Mi pedig Buksinak örülünk.