Hálatörténet
- Csoport neve: RAFAI5b
Kutyakaland
2010 tavaszán történt velem és apukámmal ez az eset. Nagyon szép napos idő volt, és ezért a szüleim kitalálták, hogy Parádsasváron a hétvégi házunknál kerítést festenek.
Addig, míg a szüleim festették a kerítést, a testvérem és én lementünk az út másik felén található patakhoz játszani. Az a patak egy erdőben van! Favágósdit játszottunk. Észre sem vettük, hogy két nagytestű kutya bóklászik az erdőben. Egyszer csak Máté elkezdett kiabálni, hogy futás haza! Félelmemben olyan hangosan sikítottam, hogy apáék meghallották. Észrevették a két kutyát. Még kettő lépés kellett, és engem meg is haraphattak volna. Az apukám jó reflexekkel elémugrott és – jobb híján – az ötliteres festékes dobozzal ment nekik. Elkergette a támadókat és megszelídítette a pánikomat. A kutyák gazdája nyugodtan sétált tovább, nem kért bocsánatot, úgy tett, mintha semmi sem történt volna, ügyet sem vetett anyukámra, aki rémülten kérdezte, hogy miért nem pórázon és szájkosáron sétáltatja a kutyáit.
Nagyon féltünk! Jó ideig nem merünk lemenni az erdőbe.