Boldogságóra Program

Az új családtag

Volt egy kutyám, akit Fanninak hívtak. Régóta beteg volt már szegényke. Anyáék mindent elkövettek, hogy életben tartsák, de az orvos sem tudott rajta segíteni. Egy nap végleg itt hagyott minket. Hihetetlen szomorúság töltötte el a szívemet. Hiányoztak a séták, a játékok, amiket Fannival együtt minden nap megtettünk. Csak az emlékek maradtak.
Teltek a napok, hetek, és én egyre jobban vágytam egy négylábú barát után. Anyáék ugyan megígérték, hogy majd kapok egyet, de nem nagyon akartam hinni nekik. Gondoltam csak megszeretnének az ígérettel nyugtatni. Múlt az idő és nem történt semmi. Egyszer csak eljött a szülinapom. Apával kerékpározni mentünk. Út közben megszólalt apa telefonja. Anya hívta, hogy igyekezzünk haza. Otthon már a kapuban várt bennünket a nagymamámmal együtt. Beszaladtam és lepakoltam a táskámat. Aztán a meghallottam anya kiáltását.
– Lara! Gyere ki!
Én már szaladtam is. Az udvar közepén egy kis szőrpamacs volt. Odafutottam és lehajoltam hozzá. Szólni sem tudtam egy pillanatig a boldogságtól.
– Na, mit szólsz? – kérdezte anya.
– Köszönöm, köszönöm, köszönöm ! – mondtam és öleltem ,pusziltam anyát, apát és a nagyit. Annyira örültem, hogy el sem tudom mondani. Nem akartam hinni a szememnek, pedig a kutyuska már az ölemben volt. Egész nap csak játszottam volna vele, de ő fáradt volt, hiszen Szlovákiából érkezett hozzánk és még csak 8 hetes volt. Így hát hagytam aludni, de negyed óránként azért leszaladtam megnézni jól van-e, és alig vártam, hogy felébredjen.
Hálás vagyok a szüleimnek, hogy ilyen nagy örömöt szereztek nekem. Eddig ez volt a legszebb szülinapi ajándékom. Szinte hihetetlen még most is.Tanulság, hogy néha a legjobb dolgok akkor történnek meg velünk, amikor már nem is számítunk rá.

Horváth Lara 4.oszt