Boldogságóra Program

A zongorám története……..

Néhány évvel ezelőtt, amikor elhatároztam, hogy szeretnék zongorázni tanulni, még nem gondoltam, hogy szükségem lesz otthon is egy saját hangszerre. A tanárnéni, aki bevezetett a zongorázás rejtelmeibe, azt mondta, hogy otthoni gyakorláshoz elengedhetetlen egy zongora. Ekkor még nem volt a családomnak lehetősége egy vadonatúj hangszert venni, tanárom adott egy régi, leselejtezett hangszert. Már ezért is nagyon hálás voltam, hiszen otthon is lett lehetőségem gyakorolni. Bár nagyon rossz állapotban volt, sok billentyű hiányzott, lehangolódott. De mit törődtem én ezzel. Boldog voltam, hogy fejleszthettem tudásomat otthon is. Néhány évig játszottam rajta. A családban mindannyian azt szerettük volna, hogy tovább folytassam zenei tanulmányaimat. Szüleim döntöttek: Venni kell egy zongorát. Ki is néztünk a hangszerüzletben egy digitális zongorát, de nem tudtuk megvenni rögtön. Ezt tudtam én is, tudták a szüleim. Össze kell gyűjteni a szükséges pénzt rá. Mindenki tudta, ez nem lesz könnyű. Már feladtam, de egy csodaszép májusi délután irány a bolt, ahol megvettük álmaim hangszerét. Azóta már nincs lehangolódott billentyű, élmény az itthoni gyakorlás is.
Hálás vagyok a szüleimnek, amiért erejükön felül megadják a lehetőséget, hogy zenei téren is sikeres legyek.

Boldog lehet mindenki, akinek ilyen szülei vannak. Én az vagyok.

Írta: Aranyász György
6.A

Képek