Boldogságóra Program

Ma megtartottam életem első Boldogságóráját.
Bevallom, izgultam kissé, hogy azt a sok-sok gondolatot, és jóérzést, ami bennem van a témával kapcsolatban, át tudom-e adni a gyerekeknek.
Bevezetésként beszéltem a gyerekeknek a programról, elmondtam, milyen témákról fogunk beszélgetni a következő évben.
Ezután hangolódva a témára, meghallgattuk a hónap dalát. Tetszett a gyerekeknek a zene és a szöveg, tapsoltak, dobolták a ritmust. Közben nevettek. Itt ezt is lehet, hiszen ez Boldogságóra!
Beszélgettünk arról, hogy kivel milyen jó dolog történt ma reggel, és arról, hogy mi a különbség a boldogság és az öröm között. Azt is megvitattuk, hogy kinek, milyen jó dolgot köszönhetnek.
Megbeszéltük, hogy az érzéseinket kommunikálnunk kell a családunk, barátaink számára. Használjuk mindennap a köszönöm, szeretlek, hálás vagyok neked azért, mert… kifejezéseket. És figyeljük meg, hogy a környezetünk, hogyan reagál erre.
Elkészítettük a hála napocskát, és a hála fát.
Úgy látom, hogy a gyerekeknek ez a fajta érzelem kinyilvánítás teljesen új volt. Megdöbbentett az a tény, hogy a 10 gyermek többsége, még sosem mondta a szüleinek, szeretteinek, hogy szeretlek, és a szülőktől sem hallották még soha ezt a szót.
Tehát jó helyre került a program.
Az óra végén az egyik kislány azt mondta nekem, hogy köszöni az órát, nagyon jó volt, egy kicsit „rendet tett a fejében”.
Megtettük az első lépéseket, és hiszem és tudom, hogy jobb lesz velük a világ.

Képek