Boldogságóra Program

Százlábút készítettünk szivecskéből. A szivecskék díszítése közben arról beszélgettünk, hogy kinek adnánk szivecskét? Mikor? Miért?
Innen kanyarodtunk rá arra a kérdésre, hogy kinek mit tudunk megköszönni, mit tett, amivel könnyebbé vagy szebbé tette az életünket. (Az élet olyan területére koncentráltunk most, ami minden ovisunknak közös élménye: az óvodai élet.)
Hamarosan jöttek is a válaszok okos indoklással. PL:
Laci bácsinak megköszönhetjük, hogy rendben tartja a kertet, levágja a nagy bokrokat, hogy tudjunk játszani.
Ildikó néninek a konyhán megköszönhetjük, hogy elmossa a tányérokat, hogy tudjunk ebédelni.
Timi néninek megköszönhetjük, hogy amikor kicsik voltunk, sokszor megvigasztalt amikor anyukánk után sírtunk.
Aztán kicsit kibővült a kör: A mozdonyvezetőnek, hogy vezeti a vonatot, hogy el tudjunk utazni a mamánkhoz. A buszvezetőnk, hogy vezeti a buszt. Különben nem tudnánk oviba jönni….
Játékidőben készült néhány szivecske, amit nem ragasztottunk fel a közös százlábúra, hanem az udvarra menet Laci bácsinak valóban megköszöntük, hogy rendben tartja a kertet, a szivecskét pedig ajándékba megkapta.
Másnap reggel az egyik kislány rózsaszín flitteres, cipzáras kis táskával jött benne néhány müzli szelettel, és megkínálta a felnőtteket, akiknek meg akart köszönni valamit. Laci bácsinak a kertet, Ildikó néninek a tiszta edényeket, Timi néninek a vigasztaló öleléseket.

Képek