Hálás vagyok…

Hálás vagyok…

Az első óra előtt már beszélgettem a gyerekekről a „Boldogság programról”, hogy miért tartom fontosnak, számukra miért lesz hasznos. Az első órán ennek ellenére nehezen oldódtak fel a gyerekek, sokat nevetgéltek. Az óra végére azért mindenki elkészítette a szívecskéjét, és megfogalmazta, hogy kinek hálás és miért. Többen megosztották az osztálytársaikkal is érzéseiket, gondolataikat. Azt gondolom, elindultunk egy úton, a tanítványaim nyitottak, idővel le fogják küzdeni a gátlásaikat, és egyre jobban fogják élvezni a boldogságórákat.

Képek