Hálás vagyok

72189936_2540654695997606_2799592917713289216_n.jpg

A Ficánkákkal igyekszünk a mindennapokban is megtalálni azokat a dolgokat, amikért hálásak lehetünk. Így történt ez a Boldogság óránkon is:
– Legelőször „A mai napon, a mai napon, a boldogságra rátalálok, rátalálok, ahol vagyok, hopsz, elkapom, megfogom.” játékkal kerestünk olyan személyeket, játékokat, dolgokat, amik boldoggá tesznek bennünket. Ezt a játékot többször eljátszottuk.
– „Szeretet-kör”: a szőnyegen egy kört alkotva körbeküldtem egy ölelést egyik irányba, majd másik irányba.
– Beszélgettünk arról, mikor és miért mondjuk azt, hogy KÖSZÖNÖM.
– „Azért vagyok neked hálás, mert…”: egy szív és egy virág átadása, egy pajtásnak, akinek hálás vagy valamiért és ezt el is mondtuk egymásnak.
– Ezek utána egy kicsit megmozgattuk magunkat: Varázsport szórtam a Ficánkákra, akik a Boldogság kék madarává változtak és repkedtek a szőnyegen, mikor meghallották a zenét (Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem), akkor keresni kellett egy társat, akivel együtt táncolnak. A gyerekek igénye alapján többször eljátszottuk, mindig más társat választva.
– A mozgás után megpihentünk és felolvastam a gyerekeknek A hálafa történetét, majd beszélgettünk egy kicsit arról, mit érzett a fa?, ki érzett már így?, hogyan lehet ezen az érzésen változtatni?, és megállapítottuk, milyen jó érzés, ha valaki szépet mond nekünk.
– Majd a gyerekekkel közösen elkészítettük a Mi hálafánkat, a gyerekek maguk vágtak ki a faleveleket és rajzolták rá a levél erezetét. Majd elmondták nekem, hogy ők miért hálásak és azt felírtam a levelük mellé. Nagyon sok szép és értékes gondolat született.

Képek