Boldogságóra Program

A Hála hónapját beszélgetőkörrel kezdtük: mi történt velünk a nyáron, amiért hálásak lehetünk, amiért hálásak vagyunk? A nyári szünet mindenki számára adott pozitív élményeket: nyaralásokat, találkozásokat, sok játékot, élményt, kikapcsolódást, pihenést, finom ízeket, kellemes hangokat, együttlétet a családdal stb. A gyerekek ezután szívekbe írták a legfontosabb gondolataikat. Gyűltek a piros szivecskék az asztalon, amiket később felakasztottunk az osztályteremben, hogy minden nap emlékeztessen minket arra, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak! A sok élmény felidézésétől felpezsdült a hangulat, egy légzőgyakorlattal csendesítettük le a bennünk kavargó gondolatáradatot: tenyerünket magunk elé tartva vezettük a mutatóujjunkat a kitárt tenyerünk ujjain, felfelé beszív a levegő, lefelé kifúj… (Hálás vagyok Hardiné Bolla Barbara gyermek mindful trénernek, hogy a tanév elején gyermekeimmel édesanyaként részt vehettem a boldogságóráján, ahol több gyakorlat mellett ezt is megtanulhattam!)
A következő beszélgetőkörben azt a szituációt tudatosítottuk, hogy a nyár élményei után ismét az iskolában vagyunk, de a hála érzése itt is körbevesz minket. Kinek és miért lehetsz hálás az osztálytársaid körében? Ezeket a gondolatokat is lejegyeztük egy-egy hálaszívbe. Ezeket a szíveket nem a teremben helyeztük el, hanem odaadtuk annak a társunknak, aki felé a hálát éreztük. Így ő eltehette, őrizhette, rápillanthatott bármikor a tolltartójában, a könyvében vagy a táskájában, ami neki is boldog pillanatokat szerzett.
A szeptember eleji hideg után az időjárás újra megajándékozott minket sok-sok napsütéssel, meleggel, fénnyel, szabad levegőn töltött órákkal. Hálánk jeléül átmozgattuk magunkat a „Napra forgó a napraforgó…” relaxációs gyakorlattal, arcunkat a napba tartva tele lett a szívünk hálával, a testünk-lelkünk energiával. Majd a fűben ülve, élvezve a napsütést meghallgattuk a hónap dalát: „Szép nap ölelj most át engem…”.
Őszi hálalapon az ábécé betűivel gyűjtöttük össze, hogy miért lehetünk, miért vagyunk hálásak ezekben a napokban, hetekben. Hogy észrevegyük a természetben fellelhető örömöket, sétára indultunk az őszre feldíszített faluban, az őszi természetben. Kirándulás közben beszélgettünk a minket körülvevő csodákról, igyekeztünk egy-egy szóval megfogalmazni azt a szépet és jót, amiért hála tölti el a szívünket. A séta után az őszi hálalapra leírtuk gondolatainkat.
A boldogságórák hangulata átszőtte az egész hónapunkat, tudatosan igyekeztünk minden nap, a hétköznapi szituációinkban, minél többször kimondani, hogy természetessé és rutinná váljon a hála kifejezése: „Hálás vagyok (neked) azért, …!”.

Képek