Hálás lehetek mindenért

20210929_103628-2.jpg

Az „Irkafirka” relaxáció után meghallgattuk a „Szép nap, ölelj most át engem” c. dalt. Ezt követően arról beszélgettünk, hogy kinek és miért lehetünk hálásak. Első körben a gyerekek csak a tárgyi dolgokban gondolkodtak, de „A Hálafa története” után rájöttek arra, hogy nem az ajándékok és a játékok fontosak, amit kapnak, hanem mindaz, amit valaki értük tesz meg (gondoskodás, figyelem, törődés) – amiért ki lehet mondani azt a varázsszót, hogy „köszönöm” vagy „hálás vagyok neked”.
Megtanultuk a gyógyító mondókát a meséből és megbeszéltük, hogy akár ezzel is meg lehet vígasztalni valakit, aki szomorú.
Egy másik alkalommal közösen elkészítettük a „Hálafánkat”, mely a hónap végére tele lett hálaszíves falevelekkel.
A téma lezárásaként kiszínezték a hálavirágokat és egy szociometriai felmérésnek alapot adva lerajzolták azoknak a csoporttársaiknak a jelét, akinek adnának belőle.
A Boldogság várának első lépcsőfokára felkerült a hála jele.

Képek