Boldogságóra Program

A szeptemberi hónap nálunk is az ismerkedésről, a barátkozásról, egymáshoz közeledésről és a közös játékról szólt. Lassan összehangolódtunk. A reggeli érkezések és a napközbeni ovis létünk egymás elfogadásáról szólt. Adtunk egymásnak figyelmet, ölelést, jó szót, egy simogatást, mosolyt, minden olyan csupa jó dolgot, ami megerősített abban, hogy a süni csoportban együtt lenni jó. Kaptunk érte mosollyal érkező gyerekeket, kedves szót, együttjátszást, köszönetet. A nap folyamán tudatosan egyre gyakrabban használtuk a hálás vagyok….kifejezést. A reggeli barátságkörben úgy szőttük a beszélgetést, hogy a gyermekek figyelmét a mindennapi apró dolgokra irányítottuk, amikért hálásak lehetünk. A „hálakővel” a kezükben elmondták, miért lehet köszönetet mondani, vagy mi az, ami miatt boldogok, hogy van nekik és ami miatt örömet éltek át aznap. Igy került egyre közelebb hozzájuk a hála kifejezése. A bábozás alatt könnyen együttéreztek a sünivel, aki hálás volt a cicának, hogy segített neki a bajban. Bátran megfogalmazták ők is azt, hogy miért hálásak. Elkészítettük a hálafánkat is, melynek egy-egy színes leve a gyermekek hálájával van tele. Végezetül haza is vittek hálaszíveket, mert mi már tudjuk, hogy a hála érzése pozitív kört indít el, olyan mint egy varázsszer. Bárki élje is át a családban, jókedve hatni fog az összes többi családtagra is .

Képek