Hálapéldakép – Pisti más volt_Fenyhozó912_4. csoport
- Csoport neve: Fenyhozo912-1. csoport; Fenyhozo912-2. csoport; Fenyhozo912-3. csoport
- Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium
- Kategória: Középiskolások
- Téma: A boldogságfokozó hála
- (343 megtekintés)
A Boldogságóránk a háláról szólt. Sokat beszélgettünk arról, hogy mi mindenért lehetünk hálásak és hogy hogyan is fejezhetjük ezt ki. A feladatok közül a „Hálapéldakép” volt az, amit kiválasztottunk. A mi közösen megírt történetünk alapját az élet hozta. Sokféle sors van, sokféle élettörténet. Sok mindenért lehetünk hálásak, azért is, ahogyan egy-egy élettörténet megváltoztatja a mi életünket is.
________________________________________________________________________________________________________
Pisti más volt, mint a többi kollégista. Csendes, visszahúzódó, megfontolt fiú volt. Sohasem lehetett a hangját hallani. Leszegett fejjel járt közöttünk, arcán ritkán időzött a mosoly. A tanulással sem volt különösebb gondja. Néhány társammal barátkozott, de ezt sem vitte túlzásba. Olyan, csodabogárnak, különlegesnek tartottuk. Nem illett a rendszerbe, nem tudtunk vele, mit kezdeni. Ilyennek fogadtuk el, míg…
…evezős táborban voltunk. Öt gyönyörű napot töltöttünk a Tisza partján, távol a „civilizációtól”. Se víz, se áram. A tanár úr főzött ránk, és látott el minket minden jóval. A füzek lombjai alatt volt kialakítva a konyha, az ebédlő. Trombitaszóra itt gyülekeztünk, és fogyasztottuk el a finom ételeket. Amikor sorban álltunk, mindig Pisti volt előttem. Néha váltottunk pár szót, majd haladtunk a sorban, mert éhesek voltunk a sok evezés után. Feltűnő volt, hogy Pisti mindent, amit kap megköszön. Sőt! Többször is megköszön. A repetát, vagy ha visszament egy szelet kenyérért azt is ugyanúgy megköszönte, mint az ételt, miután végzett az étkezéssel. Valószínű, hogy a tanár úrnak is ez feltűnt, mert a harmadik napon szép csendesen Pistihez fordult és ezt mondta neki:
– István nem muszáj mindent ennyiszer megköszönni. Szívesen adjuk. Addig, amíg van, és jól esik, nyugodtan ehetsz.
Pisti felemelte tekintetét, és tanár úrhoz fordult.
– Tanár úr nekem minden falatot meg kell köszönnöm –mondta szomorúan. – Öten vagyunk testvérek. Nekem szerencsém van, mert jó helyen vagyok. Van mit ennem. Ők lehet, hogy most éhesen bújnak az ágyba, és én nem tehetek semmit. Hálás vagyok, hogy itt lehetek, és törődnek velem. Bárcsak…- lehajtotta fejét, és félre vonult vacsorázni.
Többen is hallottuk, amit mondott. Ledöbbentünk.
Most értettük meg igazán.
Bennünk is megmozdult valami. Mindennek más értéke lett.
szv
____________________________________________________________________________________________________