Boldogságóra Program

A Katicák izgatottan várták, az első Boldogságóra foglalkozást. Megbeszéltük előre, hogy ezeket a napjainkat különös figyelemmel a kedveskedésnek, a szeretet kifejezésre fordítjuk, még inkább igyekszünk megértőnek, jószívűnek lenni. Az előkészületeket már látták néhányan, amikor is, egy,- már nem használatos párnát kimosva újra elővettem, és egy piros plédből kivágtam a huzatot, majd bevágtam a széleit. A gyerekek filcből készült jeleit, még a Jézuska hozta, így teljes egészében újrahasznosított anyagokat használtunk a megvalósításhoz.
Elsőként a párnát középre tettem, a gyerekek jeleit pedig egy katicás dobozba rejtettem, majd a témára hangolódás érdekében meghallgattuk a hónap dalát. Egy rövid, kitalált, tanító jellegű történetet meséltem el a gyerekeknek, amiben egy kislány és egy szegény bácsi barátságot kötnek és kölcsönösen segítenek egymáson. A kislány meleg teával, süteménnyel kínálja a hidegben átfázott bácsit, ő pedig hálája jeléül egy szívecskés medált ajándékoz a kislánynak. A gyerekek közül néhány elmondták, hogy találkoztak már szegény emberekkel, családdal és a szüleik pénzt vagy a kinőtt gyerek ruhákat adták oda. Ennek kapcsán megbeszéltük, hogy bizony hálásak lehetünk szüleinknek, hogy felnevelnek minket, hogy van mit felvennünk, van mit ennünk és, hogy egészségesek vagyunk. Tudunk szaladgálni, énekelni, beszélni. Okos gondolatokkal színesítették a foglalkozást: -„Hálás vagyok, hogy anyukám ebbe az óvodába íratott be!”- „Hálás vagyok, hogy van itt az oviban sok szép játékunk!” -„Hálás vagyok, hogy van sok barátom!” – „Hálás vagyok, hogy a doktorbácsi azt mondta anyának, minden rendben a kisbabával a pocakjában!”
Ezután elmeséltem a gyerekeknek, hogy milyen fontos, hogy minden este hálás szívvel feküdjünk le, hogy ne legyen bennünk harag, félelem. A katicás dobozt kinyitva megmutattam, hogy a jeleiket rejti, és hogy közösen elkészítjük a Katicák Hálapárnáját. A párnát csomózás technikájával készítettük, és a gyerekek egyesével jöhettek a jelüket is rákötni. Megkértem a gyerekeket válasszák következőnek azt, aki a szívükhöz közel áll és egy öleléssel fejezzék ki hálájukat felé. Bárhova helyezhették a nagy párnán a jelüket, érdekes volt megfigyelni, hogy a barátok valóban egymás mellé akasztották. Nem feledkeztünk meg a beteg társakról sem, az ő jelüket is együtt elhelyeztük. Végül mindenki megölelhette a barátait és még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella – Hálás vagyok című dalát. A tevékenység zárásaként mindenki megfoghatta, magához ölelhette a Hálapárnánkat, ami végül a kanapén kapott helyet. Nagy becsben tartjuk. Másnap kipróbáltuk a Hálajátékot, amit kértek, hogy máskor is játsszunk majd el.

Képek