Boldogságóra Program

Az iskolába új tanuló érkezett. Elfoglalta az egyetlen szabadon maradt helyet a tanteremben, és várakozóan tekintett körbe. Látszott rajta, hogy nagyon szeretné, ha részévé válhatna az új osztályközösségnek és barátokra találna. Teltek a napok, minden reggel új és új reményekkel érkezett, és délután csalódottan távozott. Szegényes ruházata, szomorú arca csak nehezítette a változást, újdonsült osztálytársai nem érezték meg, hogy szüksége lenne a segítségükre. Egyetlen osztálytársa akadt csupán, aki nem törődött a többiek távolságtartásával, keményszívűségével, ő segített hősünknek az iskola felfedezésében, a szokások közti eligazodásban.
Ő hálás volt ennek az egy osztálytársnak, aki megkönnyítette új életét az új helyen. Szívesen elmagyarázta neki a fizikát, sőt ha kellett, súgott neki a felelésnél. Akár a tízóraiját is megosztotta vele, valamint kiállt mellette, amikor gyanúba keveredett egy rongálási ügyben. Hétvégenként közösen mentek az állatmenhelyre segíteni is, amit szívügyének tekintett.
Az osztálytársak a rongálási ügy után kezdtek más szemmel nézni az új társukra. Elfogadásuk és bocsánatkérésük jeleként egyik szombat reggel az állatmenhely előtt gyülekeztek és egy láda állateledellel felszerelkezve felajánlották segítségüket társuknak.
Megtört a jég, a gyerekek megtanulták, hogy nyitottnak, érdeklődőnek és segítőkésznek kell lenniük egy számukra ismeretlen társukkal szemben. Az érték belül van.