Boldogságóra Program

hálakert és hálafa

A Bóbita óvoda sárga csoportjában a ” sárgicáknál” mindig is fontos volt az egymásra figyelés, az egymás elfogadása, a tolerancia, a nyitottság .Reggel érkezéskor és este távozáskor a köszönés mellett meg is öleljük egymást. Ez egy olyan szokás melyet nem csak a felnőttekkel, de a gyermekek egymás között is alkalmaznak. Csoportunk vegyes csoport, két és féléves és lassan hétéves is van közöttünk. A hála szó jelentésének bemutatása , megértetése fejtörést okozott számomra, sokat gondolkodtam, hogy is kezdjek hozzá, hogy vezessem be. Aztán egész egyszerűen játék – rajzolás- közben egyszerűen csak megkérdeztem azokat akik akkor éppen ott tevékenykedtek, mit gondolnak mi az hogy hála. Legnagyobb meglepetésemre tudták miről van szó, elkezdték elmagyarázni nekem ,mit is jelent, mit gondolnak róla. Ekkor elsősorban nagyok voltak körülöttem. Megkérdeztem miért hálásak, persze elmondtam, hogy az nap reggel én miért voltam hálás. Mikor felébredtem megláttam, hogy hét ágra süt a nap.Egészen fellelkesedtek és kezdték mondani miért hálásak. Nagyon sok meglepő dolgot mondtak: Anyáért, tesóért, Istenért, virágokért, édességért, ajándékért. Mindegyiknek örültem. A napjaink részévé vált, de leginkább a beszélgetőkőrben megbeszéljük, elmondjuk egymásnak, ki miért hálás aznap. A kicsik is egyre jobban bekapcsolódtak. Elterveztük, hogy készítünk egy hálakertet, a sárgicák hálakertjét, és minden virágra ráírjuk ki miért hálás. Nagyon fellelkesedtek. Egész reggel arra vártak mikor kezdjük el a tevékenységet. Mindenki bekapcsolódott, a nagyok végig velem maradtak. Az elkészült hálakertet kitettük a csoportszoba falára, ahol szinte mindennap megnézik és elmondják mit írtunk a virágokra.Azóta már többször maguktól is megemlítik miért hálásak. Készítettünk egy hála fát is, ahol a levelekre írtuk rá ki miért hálás aznap . A falevelek a gyerekek tenyérlenyomatai.

Képek