Boldogságóra Program

Az osztályt 9 fiú és 2 lány alkotja, osztályfőnöki munkámat 29 éves testnevelés – földrajz szakos férfi kollégám segíti. Így 13-an vágtunk bele a programba.

Az első téma feldolgozására két órát szántunk.

1. óra
Ráhangolódás:
– hála fogalmának meghatározása a gyerekek részéről
– hány alkalommal voltunk hálásak egy hét alatt? (csak számadat)
Érdekes módon a 3 volt a legmagasabb szám, amelyet említettek a gyerekek.

Jelentésteremtés:
– kinek és miért voltunk hálásak?
Először kizárólag a tanáraikat említették (jobb jegy, beírás elhagyása, dolgozat elmaradása),
majd a szülőket – nagyszülőket (szeretet,felnevelés, bizalom, támogatás, finom ételek, ajándékok,
programok) és a testvéreket ( szeretet, segítség), barátokat (figyelem, meghallgatás) is
felemlegették. A vallás – számomra meglepő módon – nem került szóba. Viszont a megbeszélés
után az egy hét alatt érzett hála száma 10 fölé ugrott.
– hogyan fejezzük ki a hálánkat? (tettek/ \”nem tettek\”, szavak)
A beszélgetésből kiderült, hogy az esetek nagy részében hálásak a feléjük irányuló figyelemért.
Reflexió:
– a foglalkozáson elhangzottak összegzése, kinek miért és hogyan lehetünk hálásak az életben.

2. óra
Az osztályfőnök helyettes most csatlakozott a programhoz, így egyrészt felidézésként, másrészt tájékoztatásként a gyerekek elmesélték neki az előző foglalkozáson elhangzottakat.
Ezután ő is végiggondolta, hogy miért volt hálás az elmúlt héten.
Az ajánlott történet (Dr. Howard Kelly) felolvasása után megbeszéltük, hogy a jó cselekedet és a kifejezett hála nem feltétlenül egyenértékű egymással, azaz mindig a másik emberhez kell mérni a tettet és a hála mikéntjét. (Egy pohár tej és egy kifizetett kórházi számla így válhat egyenértékűvé).
Ezt követően mindannyian hálalistát írtunk – kinek, miért, hogyan – kérdések alapján. Majd a listánkat kiegészítettük azokkal a hiányosságainkkal, amiért tudjuk, hogy hálásnak kellene lennünk, de egyelőre még nem megy.
Végül elkészítettük a mellékelt hálafát.
Mindegyikünk kiválasztott egy poharat, melybe belehelyeztük a saját csíkokra vágott listánkat és felakasztottuk az ágakra. A befőttes üvegre helyeztük el azt a poharat, amelybe azok a hiányosságaink kerültek, melyeken szeretnénk változtatni, hálásak lenni értük. Általában a felnőttek (tanárok, szülők) felé éreztek tartozást, azok türelme és megbocsájtása miatt. Most azon dolgozunk, hogy minél több papírcsík kerülhessen az alsó közös pohárból fel a saját poharukba, azaz sikerüljön kifejezni a hálájukat azokon a területeken is, ahol még van tennivaló.

Képek