Boldogságóra Program

Második foglalkozásunkon különös utazásba kezdtünk: Elindultunk a képzeletbeli Boldogságországba. Az utazás előtt megbeszéltük, hogyan utazunk oda, /kívánságuk szerint repülővel/ és arra a kérdésemre, hogy honnan fogjuk tudni, hogy megérkeztünk, igazán gyermeki válaszokat adtak: „Amikor látunk egy nagy-nagy palotát” és „sok mosolygó embert”, akik „sétálnak az anyukájukkal és apukájukkal a parkban” vagy „ölelkeznek a barátjukkal” és ha „virágillatot érzünk”, akkor megérkeztünk. Miután felszállt a repülőnk, hamarosan megláttuk a palota tornyát, és hamarosan le is szálltunk. Odamentünk a sétáló emberekhez és megköszöntük nekik, hogy megmutatták nekünk milyenek a boldog emberek, és jó kívánságokat mondtunk nekik. Ajándékba adtunk nekik piros kis szívecskéket és megöleltük őket. Ezután egymást is megöleltük. Elbúcsúztunk, majd hazarepültünk a mi kis kedves csoportszobánkba. És rajzoltunk anyának, apának, tesónak, volt aki még magának is egy „Hála virágkoszorút”. Ki bátran, ki bátortalanul adta át otthon, de a szándék szívből jött. Sajnos a videó felvételen a hang nem sikerült, de képek magukért beszélnek.

Képek