Boldogságóra Program

A boldogságórákat immár 4.éve tartom az osztályomnak.
Az első hónapban ismét a hála témájával kezdtük, de mivel ez az utolsó évünk együtt, szerettem volna, ha most egy picit más szemszögből közelítjük meg ezt a témát.
Ezért most arra fókuszáltunk, hogy kinek miért lehetünk hálásak azért, hogy az osztályunkba jár és színesíti azt az egyéniségével, de megfűszereztük ezt egy csipetnyi önismerettel is.
Első körben mindenki annak írt egy gondolatot, akinek szeretett volna, majd véletlenszerűen is választottunk egymás közül. Legutoljára pedig mindenki azon is elgondolkodott, ő mit ad hozzá a 4.a közösségéhez. Mivel rengeteget beszélgettünk már hasonló témákról, meglepően könnyen ment nekik, de igazán annak örültem, hogy különbözőesetekkel is alá tudták támasztani egy-egy érvelésüket. Tehát nem közhelyeket pufogtattak, hanem reális, valós érzéseiket tudták szavakba önteni nemcsak a barátjukról, hanem bárkiről, sőt az sem jelentett gondot, hogy önmaguk erősségeiről beszéljenek.
Az egészet picit összekombináltam a rajzórával is: mindenki lerajzolta saját magát és a végén pedig elkészítették az egyedi emléktablójukat: felragasztották az önarckép mellé az összegyűjtött és papírra vetett gondolatokat.
Fülig érő szájjal gyönyörködtek a végeredményben, lelkendezve mondogatták, hogy nem is gondolták volna, hogy ennyi „cetlit” kapnak. A tablók hazakerültek, sokan kitették, örömöt csempészve így a szürke hétköznapokba is.
Továbbgondolva az ötletet, többen ilyen tablót szeretnének készíteni a szüleiknek is karácsonyra, szülinapra, sőt akadt olyan is, aki készített még egy minitablót a barátjának is.
Talán nem ártana mindannyiunknak egy ilyen tabló…

Képek