Boldogságóra Program

A hónap elején az ovisok még nem igazán tudták megfogalmazni mi is az a hála, de abban mindannyian egyetértettek, hogy a hála az valami, ami jó érzés. Ahogyan haladtunk előre szeptember hónapban, egyre természetesébbé vált számukra, hogy kifejezzék a hálájukat egymás felé is. A hálaerdőt a csoportszobában jól elérhető helyre tettük, így akarhányszor hálásak voltunk valamiért a gyerekek ráragasztottak valamit. Hónap végére igazi színkavalkád kerekedett a sok levélkéből, pillangóból, virágból, amit a gyerekek örömmel ragasztottak fel, és még azt is megjegyezték, hogy melyiket ragasztották, és miért voltak hálásak. Sajnos szeptember hónap egyben a betegségről is szólt, így nagyon jó érzés volt látni azt az örömöt, amit akkor éreztek, amikor egy-egy kis barátjuk a hosszú betegség után visszatért az oviba. A hálaerdőbe többek között ennek köszönhetően is repkedett sok-sok pillangó, nőttek szebbnél szebb virágok, hiszen hálásak voltak a gyerekek, hogy újra mind együtt játszhatnak. A hónap háladalát többször is meghallgattuk különféle alkótó foylamatok- vagy a mozgásos relaxációs tevékenység befejezéseként. Örömmel hallgatták a mesét, játszották a körjátékokat, vagy szálltak bele a hálavonatba. Ahogyan Nasu mackó a mesében, úgy változtunk hétről-hétre zsörtölődős, türelmetlen ovisból, hálás, segítőkész ovisokká.

Képek