Boldogságóra Program

A szeptember a hála hónapja. Kis elsőseimmel először magáról, a fogalomról, majd annak jelentőségéről beszélgettünk. A szokásos üdvözlőkörök (pacsi, ölelés, kézfogás…) után mindenki elmondta, hogy miért hálás, minek örült a nap folyamán a legjobban. Ezt utána kis kör alakú színes papírokra le is rajzolták. A díszes köröket aztán „kacskaringósan” egymás mellé rakosgattuk, egy láncot „fűztünk” belőlük, így készült el a „hálagyöngysorunk”. Természetesen idén is készítettünk „hálabefőtt”-et: a hagyományos üvegünket szép, színes rajzokkal, a nagyobbak pedig hálás mondatokkal, kifejezésekkel kezdték el feltölteni. Jó játéknak bizonyult, amikor elképzeltük, hogy milyen lenne a HÁLA színe, alakja, hangja, hol élne, ha élőlény lenne, hol érezzük a testünkben? Így mindenki megalkotta a saját „Hálaszigetét”, ahova azt vihetett magával amit, és akit csak szeretett volna. A második és harmadik osztályosokkal a „Szívemhez közel” című feladatot oldottuk meg: a koncentrikus szívecskékbe önmaguk (ÉN) köré azoknak a személyeknek a nevét írták be, akiknek a családjukban, barátaik és ismerőseik körében hálásak valamiért, így születtek meg a hálaszívek. Alkotás közben pedig Bagdi Bella „Szép nap, ölelj most át engem!” című dalát hallgattuk. A csendes ellazulást a „Szívből figyelni” című gyakorlattal valósítottuk meg, aminek kapcsán mindenki egy kellemes, hálás pillanatot, élményt idézhetett fel az életéből, amit meg is oszthatott a többiekkel. Az elégedettség és az önbizalom növelését pedig a „Pozitív árulkodás” nevű játék biztosította.

Képek