Boldogságóra Program

Boldogságóra

Időpont: 2025. október 03.
Helye: Monori Kossuth Lajos Általános Iskola
Osztály: 4./B
Téma: Hála gyakorlása
Tanít: Mihályi Anita
Eszközök:

• Papír, ceruza, színesek
• Hála-fához fali dekor (rajzolt faágak, színes falevelek)
• Rövid mese

Fejlesztett kompetenciák:

• Érzelmi tudatosság
• Önismeret
• Pozitív gondolkodás
• Empátia
• Kommunikáció

A boldogságóra egy olyan foglalkozás, amely segíti a gyerekeket az érzelmi intelligencia, az önismeret, a pozitív gondolkodás és az együttműködés fejlesztésében.
4. osztályos tanulóknak szóló boldogságóra óratervének összeállításánál fontos, hogy:

• játékos,
• élményszerű,
• életkorukhoz illeszkedő,
• beszélgetésre és önreflexióra építő,
• mozgást és alkotást is lehetővé tevő legyen.

Cél: A tanulók ismerjék fel, hogy a mindennapokban sok jó dolog történik velük, és megtanulják kifejezni a hálájukat.

1.Ráhangolódás – Érzelmi kör (10 perc)
• A gyerekek körben ülnek, és egy babzsák segítségével egymásnak dobva elmondják:
„Ma hálás vagyok, mert…”
Cél: Érzelmi ráhangolódás, önreflexió fejlesztése.

2. Fő téma feldolgozása – Mi a hála? (15 perc)
Beszélgetés:
• Mit jelent hálásnak lenni?
• Miért jó érzés, ha valaki hálás nekünk?
• Miért jó érzés, ha mi vagyunk hálásak valakinek?

Mesehallgatás: Cirmi, a hálás kismacska
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis szürke cirmos cica, akit úgy hívtak, hogy Cirmi. Egy hűvös őszi estén Cirmi elkóborolt az erdőbe, mert egy pillangót üldözött játékosan. Ám mire észbe kapott, már sehol sem látta a házat, ahol lakott.
Ahogy sétált az avarban, egyre sötétebb lett, a fák susogtak, a baglyok huhogtak, és Cirmi egyre jobban félt. Végül összegömbölyödött egy kidőlt fa tövében, és halkan nyávogni kezdett.
Ekkor lépett elő az árnyak közül egy nagy, barna sün. Ő volt Samu, az erdő egyik leghasznosabb lakója.
– Miért sírsz, kiscica? – kérdezte Samu.
– Elvesztem, és nem tudom, merre van haza – felelte Cirmi szipogva.
Samu megsajnálta a kis macskát.
– Ne félj, segítek neked. Ismerem az erdőt, mint a tenyeremet!
És ezzel Samu elindult, Cirmi pedig követte. Útközben találkoztak Boróka nyuszival, aki friss répát hozott, és adott Cirminek is egy darabot. Bár a cicák nem répát esznek, Cirmi udvariasan megköszönte.
Ahogy egyre közelebb értek a falu széléhez, Cirmi megismerte a kis patakot, amit gyakran látott a házuktól nem messze.
– Ott! Ott lakom! – kiáltotta boldogan, és a farkát magasra emelve szaladt előre.
Amikor visszaért, a gazdája örömkönnyekkel ölelte magához.
– Hol voltál, Cirmikém? Már annyira aggódtunk!
Másnap reggel Cirmi újra kiment az erdő szélére egy kis kosárral. Benne egy darabka sonkával, egy üveg házi málnaszörppel és egy meleg kis takaróval. Amikor megtalálta Samut a bokor alatt szundikálva, odacipelte a kosarat.
– Köszönöm, hogy megmentettél! Ez a tiéd! – mondta boldogan.
Samu csak mosolygott.
– Szívesen, Cirmi. Jó, ha az erdő lakói segítenek egymásnak.
És Cirmi ezután soha többé nem ment el egyedül messzire – de ha mégis, mindig vitt magával egy kis ajándékot, hátha újra találkozik egy baráttal.

3. Kreatív feladat – Hála-levél, hála-fa készítése (15 perc)
• Hála-levél, Hála-fa készítése: Egy falevélre írnak (vagy rajzolnak) valakinek, akinek szeretnének megköszönni valamit (pl. szülő, testvér, barát, tanító).

4. Megosztás, közös zárás (5 perc)
Tevékenység:
• A „Hála-fát” kitettük a terem falára: minden gyerek feltette egy levél formájú papíron azt, amiért hálás.

Képek